Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showalterlett volna a szobában. Bár tudtam, hogy ott volt. Még mindigbizseregtem. Még mindig levegő után kapkodtam.Feltoltam magam, a térdem majdnem megbicsaklott. Vajonmindig ilyen hatással volt rám Rome? Vajon a testem mindig érte fogsajogni? Minden nőies részem utána fog sírni?Sietősen felöltöztem, a ruhám nyirkos és gyűrött volt a mosásmiatt. A cipőmet még mindig hamu borította. Jó lett volna, ha megtudok valamivel fésülködni, de semmim se volt. Helyette azujjaimmal gyorsan áttúrtam a sötét fürtöket. Eddig Rome csak alegrosszabb állapotban látott, ez a tény pedig nem tetszett. Havonzónak talált így, akkor mit szól volna, ha teljes sminkben vagyok,egy testhezálló ruhában és tűsarkúban?Nem mintha el akarnád csábítani, ugye? – mondta az énem egyikfele.Fogd be, ostoba! – mondta a másik. Ha el akartam érni egyvonatot Álomvilágból a Valóság kemény földjére, akkor legyen. Aférfi a feje tetejére állította a világomat, és kimondottan élveznifogom, hogy megtehetem ugyanezt az övével. Úgy legyen!Fogalmam sem volt, mit találok odakinn, így lassan nyitottam kiaz ajtót, és kidugtam a fejemet. Hat autó, jó néhány sedan, egyteherkocsi és két terepjáró foglalta el a parkolónak ezt a részét, aliglehetett őket észrevenni az éjszakában. Itt nem voltak utcai lámpák,csak a hold tompa fénye világított. Hol lehet Rome? Ha elmondtavolna, hogy melyik autó az övé, az mindkettőnknek előnyére váltvolna. Azt hiszem, túl zavart volt, hogy erre is gondoljon, ámultamel, és elégedetten mosolyogtam.Néhány szobával lejjebb egy pár autólámpa villogott gyorsegymásutánban. Meglepődtem, bandzsítottam, leszűkítve ezzel alátóterem. A lámpa villogása nélkül nem is láttam volna, hogy ottvan az a kocsi. Olyan sötét volt, hogy kényelmesen beleolvadt azéjszakába, tökéletesen volt álcázva. Ahogy tanulmányoztam, aszemem ráfókuszált, és ki tudtam venni két alakot a sötétítettablakokon át, egyet a vezető oldali ülésen, egyet az utas ülésen.124