Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterFelciccent. – De le akarsz, huncut kislány. Simán megmondom.Emlékszel még, hogyan kell csinálni, vagy szükséged van Shernénire, hogy emlékeztessen?– Emlékszem, de köszi.Legalábbis reméltem. – Figyelj! Én… elmegyek vele egy kisidőre.Ez megint igaz volt. És ez volt a hívásom valódi oka is. –Elérhetetlen leszek.Csend. Aztán… – Várj csak! Szabadnapot veszel ki amunkahelyeden. Oké, ez már komoly. Talán földönkívüli vagy?Megszálltad a barátom testét?– Ha-ha!– Nem vicceltem – mondta fahangon.– Jobb, ha megyek – jegyeztem meg, mielőtt olyanokatkérdezhetett volna, amikre még nem álltam készen válaszolni. –Rome már bizonyára pucér, és engem keres.Nos, a pucér része nem volt hazugság.– Oké! Menj! De tartozol a részletekkel, mikor visszajössz. Csaktégy meg nekem egy szívességet! Csókold meg Rome-ot helyettem!Nyelvesen!Katt.Kis ördög.Nevetve tettem vissza a kagylót a helyére. Ez kész. A következő:Tanner. Lábujjhegyen kiosontam a szobából, átmentem Tanner-höz.Békésen aludt, haja kócos volt, vonásai nyugodtak, halkan horkolt.Soha nem lett volna szabad belekevernem ebbe a szarba. Ő csak egyelveszett gyerek volt, aki bizonytalan az életét illetően, ésvalószínűleg kétségbeesetten próbál békére lelni.Ezt tönkretettem, de akkor és ott elhatároztam, hogy majdkárpótolom érte. Valahogy. Valamilyen módon.Elhagytam a szobát, és még egyszer végigjártam a labirintust, amia lakást jelentette. Hol volt Rome? Biztosan befejezte már azuhanyozást. Ha nem, hát, engem nem zavart, hogy berontsak a154