Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showalter– Ha – mikor – megtaláljuk Dr. Roberts-et, ki fogom jelenteni,hogy megittad az ellenszert – akkor is, ha nincs neki. Remélhetőlegakkor Vincent elveszti az érdeklődését irántad.Mi van, ha nem fog lankadni az érdeklődése? Meg akartamkérdezni, de nem tettem. – Mi van a főnököddel? John-nal?– Majd én gondoskodom róla – mondta Rome, és még egyszerelfordult tőlem.Mit jelentett, mikor elfordult? Már kétszer is megtette.– Mit fogok csinálni, ha nem lesz ellenszer? – tűnődtem hangosan.– A legtöbb ember örömmel fogadná a képességeit.– De nem én. Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy a képességeimveszélyesek. Mi van, ha tényleg gonosz kezekbe kerülök? – Vincentkezébe? Remegés futott végig rajtam, ahogy a tömegpusztítás képeiátvillantak a fejemen. – Egy szívdobbanásnyi idő alatt feladnámezeket az erőket.Rome minden figyelmeztetés nélkül előrenyúlt, és egyik karját atérdem alá csúsztatta. A másik a bicepszem körül kígyózott.Visszahúzott az ölébe, így szemtől szemben voltunk egymással.Meglepetten ziháltam, de nem tiltakoztam. Megmarkolta afenekemet, masszírozni kezdte, aztán szemtelen ujjait fel- éslecsúsztatta, végig a csípőcsontomon, fel a mellemen, ésmegsimogatta az állam vonalát.– Azt hiszem, feladnád az erőidet – mondta, szaggatottan véve alevegőt.Libabőrös lettem. A szívem szabálytalan ütemben vert. Olyanrészeim, melyekről már kezdtem megfeledkezni – talán örökre –,nyújtózni kezdtek és ébredezni: remény, a szerelem első szirmai.Nagyon kevés férfit engedtem csak a közelembe, de soha nem elégközel egy jövőhöz, soha nem elég közel a szerelemhez.Egyik ujjammal követtem Rome orrának vonalát az ajkáig. Vele,abban a villanásnyi, lopott időben, teljesen biztonságban éreztemmagam, ami különös volt, mivel sosem volt még ennél jobb okom azéletben, hogy veszélyeztetve érezzem magam.164