Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Ilon GáborHozzászólásom két részből áll. Az első gondolatsorral Kristó Gyula professzor úrészrevételeire reagálnék. A második részben pedig a város középkor-kutatásának néhányelemére térek ki röviden.Kristó professzor úr megjegyzései közül először a formai jellegűeket veszem sorra. Nem az énhibám miatt maradt ki a főszövegből a 28. jegyzet * száma, s ugyanígy nem vagyok vétkesabban sem, hogy kiszerkesztődtek az 1-2. ábra és az 1-2. tábla szövegszakaszok a megfelelőmellékletek kísérő szövegéből. Ennek hiánya zavarta meg a bírálót, bár egy lelőhelytopográfiai helyzete és egy lelet rajza nyilván nem téveszthető össze! A mellékletekre történőhivatkozásokról röviden ennyit. Bizonyosan nem kis fejtörést okoz ez a technikai baklövés azegyszerű érdeklődőknek is. Ez a megjegyzés tehát teljesen helytálló. Az Úrdombot én ishiányolom a mutatóból, hiszen ott volt az avar kor legfontosabb pápai lelőhelye. Evonatkozásban sem én, hanem a mutatót készítő Prosper Szoftverház kérhető számon!Lényegesebb kérdés, hogy miért nem hivatkoztam az említett honfoglalás- és kora Árpád-koricorpusban és a Régészeti Topográfiában is idézett úrdombi adatot. Ennek oka nagyonegyszerű, Jankó László nem közölte az alap adatokat. Az eltűnt tárgyakkal a Topográfia semkezdhetett semmit, de az utóbbi helyről módszertani okokból természetesen nem lehetettkihagyni. Egy ilyen kötetben és tanulmányomban viszont nem szerettem volna az itt és akörnyéken is alig megfogható honfoglaláskort túldimenzionálni, másként: az adatot ilyenmegfontolásból hagytam el. Zárójelben megjegyzem: a kérdéses temetőt a szűkszavú ésigazából semmire sem alkalmas leírás alapján inkább kora Árpád-korinak tartom. A függőbenhagyott kérdés eldöntéséhez azonban újra meg kellene találni a temetőt! Ehhez azonban nemsok reményt fűzök. Ástam már - igaz az avar kérdések tisztázása miatt - az Úrdombon, deeredménytelenül. Ottani terepbejárásaim halovány reménysugara (III. Béla érem) azonbaninkább egy kora Árpád-kori települést és/vagy temetőt sejtetnek. Ez a honfoglaláskori leletszegénység,ami talán kutatottsági hiánnyal is magyarázható - ahogy arra írásomban utaltam -,késztetett arra, hogy e korszak megírásánál szakítottam a tanulmányom egészére jellemzőkoncepcióval, s nem írtam regionális honfoglalástörténetet. Ugyanakkor a kihívás kísértésénekengedve, bevettem a közismert Mika-gyári és a szórványanyagot, ami csak erős megszorításokkalkeltezhető a honfoglaláskorra, tudom. Az mégsem lehet, hogy azt gondolják azOlvasók: itt nem jártak honfoglalók! - mondtam magamnak tanulmányom írása közben.Mellesleg megjegyzem, az utóbbi évtizedben a régészeti kutatók egy része előtt teljesenvilágossá vált, hogy igencsak csínján kell bánni a tárgy = etnikum megfogalmazásokkal.Vonatkozik ez az S-végű karikákra is. Mindezek után úgy vélem, ilyen bizonytalan adatokbóligen nagy bátorság lett volna „történeti szempontú értékelést” adnom. Megjegyzem, többtanulmányban - nagyon helyesen - pontosan a professzor úr volt az, aki óvta az ilyenmegoldásoktól archeológus kollégáimat. Vagyis, ha alaposan górcső alá vesszük a kérdést, aztjelenthetem ki: ma ez az időszak, évek, évtizedek - fehér foltot jelentenek a város és környéketörténetében, akkor is, ha ezt nem a legkellemesebb kimondani!* Az Ilon Gábor által számítógépes lemezen és kinyomtatott formában leadott kéziratban nincs bent a28. jegyzet a főszövegben. A korrektúra során sem került javításra. Az eredeti kézirat természetesenmegtekinthető a Jókai Mór Városi Könyvtár irattárában. - A szerk.117