Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Szakály FerencTisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kollégáim!Bár hozzászólása nagyon távol esik a Pápa-tanulmánykötetbe általam írt török kori részektől,először Kristó Gyula professzor úr előadásának egyik pontjára szeretnék visszautalni. Hogy adolog teljesen világos legyen, rövid kitérőt kell tennem. Pápához engem a korábbiakban -immár azt kell mondanom, sajnos - kevés szál kötött; a véletlen úgy hozta, hogy miközbenilyen célzattal jószerivel az egész országot bejártam, előadás tartása végett sem fordultam megitt. Aztán előbb gazdag történelmén, majd - ahogy a tanulmánykötet munkálatai során egyretöbbször elvetődtem ide - épületein, sajátos hangulatain és - nem utolsó sorban - lakóinkeresztül is nagyon a szívemhez nőtt ez a kedves kisváros.Némi fájdalommal hallom hát Kristó Gyulától, hogy a város korai történetében oly nagyfontosságúnak tulajdonított 1061. évi adat nem erre a településre, hanem Kálmáncsehirevonatkozik. Fájdalmamat azonban erősen mérsékli, hogy ezzel másik kedvenc dunántúlimezővárosom korai története gazdagodott; a régi közmondással szólva: amit mint - immárelkötelezett - Pápa-kutató a vámon elvesztettem, azt kamatostul visszanyertem Kálmáncsehitörténetének buzgó krónikásaként. A véletlen úgy hozta, hogy az utóbbi középkori fejlődéstörténetétéppen nemrégiben kellett összefoglalnom egy tanulmánykötet számára 1 ; sajnálom,hogy Kristó Gyula professzor úr felfogásáról már csak e kis terjedelmű, de monografikusigényű munka lezárása után értesültem.Az igazságnak tartozom azzal, hogy Gecsényi Lajos - írásommal szemben egyébként istúlzottan elnéző - előadását egy ponton kiigazítsam. Gecsényi úgy fogalmaz, hogy álláspontja„bécsi adatcseréink során” alakult ki. Valójában ezt az adatcserét úgy kell elképzelni, hogyamikor súlyos betegségemből úgy-ahogy felépülve 1993-ban Bécsben találkoztunk, Gecsényi- akkortájt magyar levéltári delegátus a császárvárosban - megnyitotta előttem kimeríthetetlenbécsi adatgyűjteményét, s önzetlen szeretettel mindent a rendelkezésemre bocsátott, amirőlúgy vélte, hogy egy ilyen rövid összefoglalásban hasznát vehetem. Sokat okultam a vele azerődvárosról, a magyarországi végvárrendszer Győr előtti szakaszáról stb. folytatott beszélgetésekbőlis. Gecsényi Lajos ily módon is, lektoromként is oly sokat segített, hogy neve akárszerzőtársként is ott szerepelhetne a tanulmányon. Egyébként ha körülnézek, Engel Pál,Kubinyi András és ifjú kollégám, Pálffy Géza személyében jobbára olyan kollégákat látok,akik úgyszintén hasznos segítséget nyújtottak munkám elvégzéséhez. Ezt különösen amiatttartom kiemelendőnek, hogy ezúttal is büszkén kijelenthessem: a történettudományban nemtudott meghonosulni az a sajnos, egyre több tudományban elhatalmasodott ellenségesszéthúzás, amely ugyanazon szakma művelőit szembeállítja és mintegy elszigeteli egymástól.Nálunk még jól működnek azok a kapilláris rendszerek, amelyeken keresztül parttalanul áradaz információ kutatótól kutatóig, s senkinek sem jutna eszébe olyan adalékokat eltitkolni,amelyekről tudhatja, hogy valamelyik kollégájának szüksége van rá.Természetesen nem azért kértem a szót, hogy magánköszöneteket mondjak, hogy a hallgatóságottanulmányom elkészültének - gondolom, senkit sem érdeklő - részleteibe beavassam,vagy hogy szeretett szakmámban uralkodó - valóban örvendetes - viszonyok dicséretétzengjem. Mintegy magam mentségére meg kell ismételnem azon, már a tanulmányomban isolvasható figyelmeztetést, miszerint a rendelkezésemre bocsátott terjedelem csakis azalapvonások felvázolására, a durvább tévedések korrigálására elegendő, s így írásom csupánPápa - adatokban rendkívül gazdag - török kori története rövid foglalatának tekinthető éstekintendő. 2 Gecsényi Lajos, valamint Pálffy Géza hozzászólásai, amelyek az általuk 1993 óta98