Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

A település környezetében szolgáló falvakra utaló helynevek találhatók (Takácsi, Kovácsi).Szombati hetipiacára a XIV. század óta ismertek adatok. A város két különböző földrajzi táj, ahegyvidék és a síkság, a Bakonyalja és a Kisalföld földrajzi és kulturális találkozásánál, kilencút csomópontjában épült. Területén olyan fogyasztók éltek (birtokközpont, vár), akik állandóvásárlói voltak a kézművesek termékeinek, a kereskedők portékáinak. Kézművesipar éskereskedelem nemcsak a középkori, hanem a XX. századi Pápán is összefonódott.Az állandó piaci forgalmat ma is jelentős hetipiaca bonyolította le, míg a távolabbi tájakkézművesei, kereskedői országos vásárait, azaz sokadalmait keresték fel. Ugyanígy tudjuk,hogy pápai mesterek (mézeskalácsosok, gyertyamártók, kékfestők) eljártak a nagyobb középdunántúlivásárokra, így Veszprémbe, Somlóvásárhelyre, Devecserbe, Gyulakeszibe, Balatonfüredre,de Jánosházára vagy Enyingre is. A külvárosi részeken kertgazdálkodással, szőlő- ésgyümölcstermesztéssel foglalkoztak, amely terményeknek ugyancsak a piac volt állandófelvevőhelye. Távolabbi településekről, pl. a Somló-környéki falvakból is rendszeresen felkerestéka pápai piacokat, gyümölcsöt, zöldséget hozva, gyakran gyalogosan. Mezőgazdaságitermelést, kézművesipart, kereskedelmet maguk a végvári katonák is űztek, fő jövedelemkiegészítőforrás volt ez számukra.A mezőgazdasági termelés még a XVIII-XX. században is jellemezte a kézműveseket. Az etevékenységet is folytató kézművesekre a környező falvakból, de távolabbról is példák sorahozható: pl.: általános volt ez a takácsok, fazekasok stb. esetében. A város lakóinak életébenrendkívül nagy szerepet játszott a szőlőművelés, olyannyira, hogy a XVI. századtól igyekezteka helyi szőlőskertekből kiszorultak extraneusokként szőlőbirtokot szerezni, elsősorban aSomlón, de eljutottak ilyen céllal Zalába és a Győr megyei téti, nyúli, ravazdi szőlőhegyekbeis. Jelentős haszonra tettek szert egyes pápai kereskedők az Erdélyből érkezett sóból. A városkereskedelme sem a török hódoltság éveiben, sem a Rákóczi szabadságharc esztendeiben nemszűnt meg. 1860-1880 között mintegy 500, ill. 600 kereskedőt és iparost tartottak itt számon.Az Ács Anna által megírt tanulmány legterjedelmesebb része a vásárokkal, piacokkal foglalkozó.A középkor óta az árucserében központi helyet betöltő Pápa évi hét országos vásártartásának jogával rendelkezett (febr.2., márc. 25., Szentháromság vasárnapja, július 2.,augusztus 15., szeptember 8., december 8.). A szerző a múlt század végétől századunkközepéig jellemzi a pápai vásárokat és piacokat, élénk, megjelenítő erővel rajzolva meg ezekneksokszínű, élmények sokaságát rejtő és nyújtó világát: az állatvásárokat, terményvásárokat- közülük különösen figyelemreméltó és egészen újat jelent a lencsevásár bemutatása -, akirakodó vásárt, ahol a kézművesipari termékek sokaságát vonultatták fel, amelyek többnyireugyancsak a vásárokban leltek vevőkre.Egy adatot tennék hozzá mindezekhez: egyes kézművesek a vásárokon kívül bizonyosközösségek egyházi ünnepeit is árusításra használták fel, így pl.: a pápai bábosok a magyarpolányiakgyertyaszentelőjét, ahol az 1940-es évektől a zirciekkel vetélkedtek. Itt árulták agyertyatekercset, a németek által Wachstocke-nak nevezett, a gyertyaszentelői szertartáskeretében szentelménnyé vált viaszgyertyákat.Feltárja a piacok gazdag árukészletét, valamint a vásárokat kísérő vándoralakokat is megjeleníti,így a koldusokat, hajcsárokat, kupeceket, zsebmetszőket, továbbá a „vacakosok”gyűjtőfogalom körébe sorolt, emléktárgyakat, kisebb használati cikkeket, csecsebecséketárulók körét és a naptáros kikiáltó alakját. A település piacainak gazdagságát elsősorban azöldség- és gyümölcsárusok, továbbá a baromfiárusok biztosították. Mellettük jelentős volt aváros fapiaca is.79