Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

talpfa nélkül. Itt is volt juhász, az ő lakása a méhessel azonos technikával emeltetett, kályhásvolt a szobája, konyhája nagyméretű „téres” és a tej tárolására pince is tartozott az épülethez.A fent ismertetett épületekkel szemben a csokonyai központban a „rezidencionális ház” egyikrésze téglafalú volt és tölgyfa zsindellyel fedték, az épület másik részénél kiemelték, hogy„talpakra sövényből” készült. Ez már négy szobás volt. Tehát ekkor még a favázas épületekközött a talpakra emelt, tehát gerendavázas fal építkezési mód rangosnak számított a vázszerkezetesekkelszemben. Míg az uradalmi építkezésben a szilárd falúak kezdtek térthódítani, a paraszti építkezésben ekkor kezdhette a talpas-vázas építési mód a talp nélkülitteljességgel kiszorítani Somogy megyében.Szemelvényesen ismertetett forrásommal azt kívántam illusztrálni, hogy Somogyban a XVIII.század második harmadában mit jelentett a „paraszt módra” való építkezés az uradalmakban.Jegyzetek1. Pl. a Festetics és a Széchenyi család levéltára, a piarista kusztodiátus, az Esterházyak tata-gesztesiuradalmának anyagai stb.2. Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18.század folyamán. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. (Főszerk: KubinyiAndrás.) Pápa 194. 225-287.3. Fülöp - 1994. 237. Említi, hogy rozslisztből, kétszeres lisztjéből készült kenyér is szokásban volt atisztán búzalisztből való előtt.4. Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban az 1740-es években. In. A MagyarMezőgazdasági Múzeum Közleményei (a továbbiakban MMgMK) 1984-1985. (Szerk.: Für Lajos)485-514.5. Fülöp - 1994. 249., 257. Pl. malomtavakban is.6. Fülöp - 1994. 259. A Somogy megyei Szenyéri uradalomban a XVI. században húsvétkor adtak pl.három kalácsot, Miháld és Csicsó extráneus szőlő-birtokosai 4 parázson sült kenyeret Kanizsa urának1567-ben. Ld. MOL E 156 UC fasc. 29.7. Fülöp - 1994. 263.8. Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. századelejétől a XIX. század közepéig.) MMgMK 1981-1983. 285-308.9. Kénzy Judit: Somogy XVIII. századi táplálkozástörténetéből. Somogy Megye Múltjából Kaposvár1984. (szerk.: Kanyar József). 135-172.10. Knézy Judit: Favázas építkezés XVIII. századi emlékei Somogyban. Ethnographia 1972. (LXXXIII)518-532. Knézy Judit: Épületfa kitermelésének korlátozása és csökkenő lehetőségei két somogyiközségben 1786-1814 között. Somogyi Múzeumok Közleményei Kaposvár 1992. (9.) 169-174.11. Knézy Judit: Köznemesi bútor - jobbágyparaszt bútor a Dél-Dunántúlon (XVI. század végétől az1850-es évekig.). Ház és Ember 1992. (8.) 153-166.12. Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból. Somogyi Múzeumok KözleményeiKaposvár 1978. (3.) 243-264.13. Knézy Judit: Adatok a jobbágyparaszti gondolkodás, szemlélet történetéből. Ethnographia 1993.(CIV.) 57-58.14. Pl. a téli, naponta kétszeri fő étkezésre paraszti körből (Ld. Kisbán Eszter: Étkezések napi rendjénekújkori átalakulása. Magyar Nyelv 1975. (71) 2 alig van támpont.15. Somogy Megyei Levéltár IV. 1.a. Protocollum congregationum (1758- 1814). A vármegyei 1772. évilimitáció megtiltja, hogy a napszámosok több tál ételt, különböző sült tésztákat és bort követeljeneknaponta a munkaadóktól. Este és reggel két tál (meleg) étellel, reggelire és uzsonnára kenyérrel kell,hogy beérjék.86