Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Fejes SándorÉrdekes hangvételű Hudi József 1848-49-es fejezete. Az eddigi szakirodalom általábanderűsnek, lelkesedéssel telinek festette az időszakot. Itt az áldozatokkal, szenvedésekkel járóoldalát mutatja be a szerző.Orbán Sándor tanulmánya ellentmondásos. Amit és ahogy erről a 25 évről írt, az ellen a ma60-70 éves városi lakosság zömének, akik ezt az időszakot végigélték, dolgozták, tiltakozniakell. Minden ennyire rossz, semmitérő azért nem volt ebben a városban, mint ahogy ezt aszöveg visszaadja. Úgy néz ki, hogy „kiollózta” azokat a részeket a hivatkozott levéltárianyagokból, amik neki ahhoz kellettek, hogy a hiányosságokat alátámassza. Ez az anyag sértiazokat az egyéneket, közösségeket, amatőr együtteseket, amelyek nagyon sok társadalmimunkát, szabadidőt és pénzt áldoztak fel azért, hogy ez a város - központi pénzeket igensokszor nélkülözve - elinduljon a II. világháború után a lassú fejlődés útján.Sorolni lehetne azokat az önköltségcsökkentő hitelekből megvalósított vállalati gazdasági,műszaki, szociális és kulturális fejlesztéseket, amelyek a mindenkori nyereséget, és ezenkeresztül az ott dolgozók jövedelmét érintették. Azokat a lakásépítési segítségeket, amelyekigyekeztek pótolni az állami lakásépítések hiányát. Azokat az amatőr együtteseket, énekkarokat,szakköröket, pedagógus- és más színjátszókat, akik sokáig emlékezetes műsorokatprodukáltak. Azokat a sporteseményeket, színvonalat, sokrétűséget, amelyeknek ma már acsírái sem fedezhetők fel.Ezek bemutatása is tükre lehetett volna a tárgyalt időszaknak és akkor majd az utókor nemrosszindulattal, hanem kellő tisztelettel gondolna vissza ennek a viharos 25 évnek mindenaktív résztvevőjére. Ehhez el kellett volna olvasnia a tanulmány szerzőjének az utóbbiévtizedekben megjelent intézmény-, iskola- és vállalattörténeteket is.Ács Anna tanulmánya rendkívül hangulatos. A sok tárgy és évszám felsorolását jól törik mega jóízűen visszaadott népies mondások, az idézetek, a tréfás megjegyzések. A tanulmánytolvasva szinte beleéli magát az események sodrába az is, aki már nem láthatta a különbözővásári, szabadtéri forgatagot.Kövy Zsolt tanulmánya nagyon jó anyag, különösen a Kollégiumra vonatkozó része. Közel 80iskolamester, rektor, professzor, igazgató nevét, idejét sorolja fel. Kár, hogy a XIX. századvégi és a XX. századi jelentős igazgató személyiségekkel - Faragó János, Fejes Zsigmond,Rab István, Hencze Béla - nem foglalkozott, meg sem említette őket.131