Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Sajnos, ez az emléktárgy a háború viszontagságai közt eltűnt. De kegyelettel őrzöm egy feketemárvány, felírásos „hálapoharát”, amit még háborús ide-odaköltözéseimben is magammalvittem, és amit a szokás szerint sikeres balatonfüredi kúrája alkalmából szerezhetett be. Eztözvegye adta emlékül.A 3. bekezdés burkoltan említi a vezető kommunisták kivégzését. Ezzel kapcsolatban említemmeg, hogy az 1918-1920-ban történtek leírása elég hiányos. A 4. bekezdés nem említi meg acsaládunkban édesapám törlesztési gondjai miatt sokat emlegetett Speyer-kölcsönt, pedigérzésem szerint ez tette lehetővé Tenzlinger Józsefnek az I. világháború után súlyoshelyzetben a város gazdaságának talpon maradását és szerény mértékű fejlesztését is.399. oldal 1. bekezdés. A polgári kor sorrendben utolsó alakja történelmi hűséggel véve nemHamuth János, hanem, amint már említettem, dr. Szöllősy Sándor volt. (Hamuth János doktoricíme téves, teljesen árván, vagyontalanul nőtt fel, rokonoknál élt és maga tartotta el később ismagát. Így nehezen tudta az eperjesi jogakadémiát elvégezni, de doktorátus szerzésére márnem volt - szegény állásban lévén - lehetősége.)A bekezdés utolsó mondata: „...képtelennek bizonyult a hatalmi szféra rendelkezéseinekmeghiúsítására.” Ez az alábbiak szerint teljesen ellentétes az igazsággal, és feltétlenülkiigazításra szorul. Szándékos elmarasztalásra szerintem semmi ok nem lehetett, a magyarázatcsak téves fogalmazás és sietség lehetett, ami a szerző közismert nagy elfoglaltsága miattlehetséges. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy városi vezető nem szállhatott szembe a neki nyilasuralom előtt még jogszerűen parancsoló feletteseivel nyíltan, de Hamuth János már ebben azidőben is ellenálló volt, a zsidó üzletek kulcsainak az utasításhoz képest 1 hónap késéssel,csak rendőrségi felhívásra történő beszedésével, a gettó főispáni vizsgálat szerint is humánuskialakításával.Édesapám 1946 októberében, Bajorországból családostul hazatérve, nyugdíja visszaszerzéseügyében nyilatkozatot tett. Tanárnő húgom ennek másolatából írta be édesapám életrajzába azalábbiakat.„A Nemzetőr című nyilas hetilap 1944. július 30-i számában Pápával foglalkozó cikk jelentmeg, melyben ellenem erős kifakadások, támadások voltak. Többek között a cikk erősenkifogásolta azt, hogy a zsidó üzletek kulcsait csak a rendőrség felhívása után szedettem be éshelyeztettem el a város pénztárszekrényében... A német megszállás kezdete óta állandóküzdelmeket folytattam a megszálló csapatok parancsnokaival a németek rablásai, túlkapásaimiatt. Egy alkalommal egy német alezredes azon kérdésre, hogy mi fog történni akkor, ha azáltala követelteket karhatalommal végrehajtja, én az időközben belépett Krompaszki Jánosszámvevőségi tanácsos előtt azzal feleltem, hogy ha nekem fegyveres erő állana rendelkezésemre,fegyverrel állnék ellent. Megkérdeztem, hogy szövetségesek, vagy ellenségekvagyunk-e. Erre az alezredes lehiggadt és eltávozott. Ennek egyelőre nem lett következménye,mert a csapatot parancsnokával együtt áthelyezték a harcoló csapatokhoz... Feljelentésekettettünk a német csapatok túlkapásai ellen a Honvédelmi Minisztériumhoz és az összekötőtiszthez.Ily előzmények után következett be az 1944. október 15-i átkos fordulat. Október 16-tól azonpár nap alatt, míg hivatalban voltam, minden nap hivatalomban megjelentek a nyilas terrorfiúkés ezt-azt követeltek a párt nevében. Követelésüket nem teljesítettem, sőt Szálasi képét semhelyeztettem el hivatalos helyiségemben, ahogy kívánták volna. Erre a tanácsterem asztaláraállították fel a képet. Megfenyegettek, hogyha a párt rendelkezéseit nem teljesítem, annaksúlyos következményei lesznek, amire nézve a nyilas főispán is személyesen és telefonon isfigyelmeztetett. 1944. október 21-én 2 rendőrségi detektív jelent meg lakásomon, s136