Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

A 100 lovasból és 100 gyalogosból álló kerületi főkapitányi haderő élén mindig különkapitány állt, aki azonban nem a Kanizsán szolgáló dunántúli kerületi főkapitánynak, hanem amindenkori pápai (fő)kapitánynak, 36 illetve felettesének, a győri végvidék generálisánaktartozott engedelmességgel. Majthényi László főkapitánysága (1571-1588) idején az 1570-esévek közepén előbb a híres Thury György testvére, Benedek, majd az 1580-as években HuszárPéter, későbbi pápai főkapitány vezette mind a lovas, mind a gyalogos egységet. A kétszázadnyi katonaság összetétele, fegyverzete és harcmodora azonban semmiben sem különbözötta Pápán szolgáló többi huszárétól, illetve hajdúétól. Hogy mégis élesen elkülönítettékőket az utóbbiaktól, annak nagyon logikus magyarázata volt. Míg ugyanis a rendes királyiőrséget az 1540-es évek közepétől az alsó-ausztriai rendek segélyéből fizették, addig a kerületifőkapitányi katonaság zsoldját a magyar rendek által megszavazott és behajtott hadiadóból apozsonyi Magyar Kamara utalványozta. Ennek köszönhetően a rendek katonai vezetői -elvileg legalább is - igényt formálhattak irányításukra, hiszen zsoldjukat Magyarország sajátjövedelmeiből és nem idegen segélyekből fedezte. S noha a gyakorlatban ennek megvalósulásárólnem rendelkezünk adatokkal, a pápai kerületi főkapitányi haderő kiválóanpéldázza azt - a vártörténeti kutatások által ez ideig nem kellőképpen hangsúlyozott -alapelvet, miszerint a XVI-XVII. században az egyes magyarországi vég-vidékek irányításátfinanszírozójuk vonta saját ellenőrzése alá. Elegendő itt utalnunk arra, hogy a XVI. századmásodik felére Karintia és Krajna rendjeinek képviselői a horvát és tengermelléki végek, astájerek a vend végvidék, míg ugyanekkor Alsó-Ausztria katonai vezetői a győrifőkapitányság irányításában jutottak meghatározó szerephez.A magyar rendek 1576-1577-ben, majd egy évtizeddel később újabb és újabb kérelmeikkelsürgették a Török Ferenc idejében fennálló helyzet visszaállítását. 37 A szűk értelemben vett, aDrávától az erdélyi határig terjedő királyi Magyarország határvédelmét irányító Ernő főhercegszámára benyújtott javaslataikban azt szorgalmazták, hogy a győri végvidéki generálisnakalárendelt néhány végvár felett a jövőben a székhelyét Pápára visszahelyezendő dunántúlikerületi főkapitány rendelkezhessen. Ezek a törekvések azonban - melyek segítségével arendek és a bécsi katonai vezetés kapcsolatait majd egy következő tanulmányban kívánjukbemutatni - az Udvari Haditanács ellenállásán mindannyiszor megbuktak. Pápán a XVI.század végén ekként már csak a száz lovas és az ugyanennyi gyalogos idézte Török Ferencegykori pápai kerületi főkapitányságát, miként ugyanerre az időre pusztán maga a -ténylegesen igen csekély hatáskörrel bíró - kerületi főkapitányok tisztsége emlékeztethette arendeket a középkori magyar királyság határvédelmében egykor betöltött kizárólagos vezetőszerepükre.53