Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Miután I. Ferdinánd felismerte, hogy a középkori magyar királyság fővárosának, majdEsztergomnak az elestével Bécs és Alsó-Ausztria közvetlen török veszélybe került, 1546-bansaját, pontosabban az alsó-ausztriai rendek fizetése alatt 250 főnyi könnyűlovas őrségetrendelt a Török Ferenc birtokában levő és korábban pusztán az ő magánföldesúri katonaságaáltal védelmezett pápai várba. 3 Ugyanekkor a magyar rendek is megkísérelték, hogy azországot fenyegető veszély elhárítására valóban hatékony intézkedéseket hozzanak. 1547.január 19-én előbb a Dunántúl védelmének megvitatására összehívott rábahídvégi kerületigyűlésen, majd az említett 1547. évi diétán rendelkeztek Pápa védelméről. Rábahídvégen adunántúli vármegyék követei az ország fennmaradása érdekében az általuk megszavazottadóból 400 lovas felfogadását határozták el, melyből Szarka Pál vezetése alatt 100 lovastkívántak a királyi őrség mellé Pápára rendelni. Ugyanekkor a maradék 300 lovast háromegyenlő részben a Balatontól déli területeken, Pacódra és Csurgóra, illetve attól északraDevecserbe osztották szét. 4 Ezt követően, az esztendő végén tartott nagyszombati országgyűlésenpedig a nevezetes 20. törvénycikkben előírták, hogy Báthory András országosfőkapitány feladatainak segítésére a Dunántúlra kinevezendő - azaz a második országos - „főkapitányvagy Szigetváron, vagy Pápán, vagy Kanizsán lakjék, amint a szükség kívánni fogja”. 5A magyar vártörténeti kutatások ez ideig erre a törvénycikkre hivatkozva az 1547-esesztendőhöz kötötték az ország második - dunántúli - főkapitányságának felállítását. Példakéntelegendő a legújabb végvár-monográfiát, Szántó Imre 1980-ban megjelent munkájátidéznünk, mely az alábbi szavakkal összegezte a korábbi kutatások eredményeit: „1547-igmég csak egy főkapitánya volt az országnak, a Dunán innen, illetve a Felvidéken. Az 1547.évi országgyűlés rendjei arra kérték a királyt, hogy az ország védelmének könnyítése végettegy helyett két főkapitányságra ossza fel az országot; legyen külön főkapitánya Felső-Magyarországnak, s a tiszai részeknek és külön a Dunántúlnak. A dunántúli főkapitányszékhelyéül Szigetvárt, Pápát vagy Kanizsát jelölik ki.” 6Az 1547. évi 20. törvénycikk megalkotásával az ország rendjei jelentősen félrevezették avégvárak szervezetéről írott első monográfia szerzőjét, Szegő Pált éppúgy, 7 mint elméleteiketszintén a nevezetes cikkelyre alapozó utódait, Szekfű Gyulától az eddigi kutatási eredményeketújabban összefoglaló Szabó János Győzőig egyaránt. 8 Noha a nagyszombatiországgyűlés 1547-ben valóban arról rendelkezett, hogy a dunántúli területek védelménekbiztosítása érdekében szükség van egy második országos főkapitány kinevezésére, mindebbőlmég nem következik, hogy a tisztség korábban ne létezett volna. Már csak azért sem, mert az1547 előtti diéták határozatai 1542-től kezdődően több alkalommal nem egy, hanem kétországos főkapitányról (capitanei supremi avagy capitanei regni vel alter eorum, alter exdominis capitaneis alakban) tesznek említést. 9A kérdés megválaszolását az öt esztendővel korábban tartott, 1542. évi besztercebányaiországgyűlés iratanyaga adja meg számunkra. 10 A rendek egyik memoriáléjából ugyanismegtudhatjuk, hogy miután Báthory András, a későbbi országbíró, testvéreivel I. Ferdinándpártjára állt, a rendek akaratából - az országos főkapitányi tisztséget 1540-től egyedül viselő -Perényi Péterrel együtt magára vállalta az „ország kapitányságának terhét, mind a végekvédelmére és a hadiadó beszedésére, mind a lázadók megfékezésére vonatkozóan”. 11 Ugyanerrőltájékoztat Besztercebánya jegyzőkönyve is, miszerint 1542-ben az alsó-magyarországibányavárosban tartott diéta „két országos főkapitányt (Oberste Hauptleute des Landes)választott, nevezetesen Perényi Péter és Báthory András urakat”. 12 Míg az ország felsőrészeinek egyik legjelentősebb birtokosaként Perényi hatásköre a Dunától északra fekvőterületekre és Felső-Magyarországra terjedt ki, addig Báthory a Dunántúlon parancsnokolt. 13A magyar rendek Buda elestét követően tehát - a bécsi katonai vezetéshez hasonlóan - azonnalfelismerték a török fenyegetés közvetlen voltát és már 1542-ben - vagyis nem öt évvel később,49