Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Varju DezsőTegnap nem a magam nevében szóltam, inkább Major Jenő barátomat idéztem. Most amagam gondolatait szeretném elmondani.Úgy érzem, hogy Hermann Istvánék és a város vezetői kiszabadították a szellemet a palackbólennek a könyvnek a megjelentetésével. A város lakossága, a helytörténészek valami olyasmiregondoltak, hogy volt egy Kapossy „Pápa város egyetemes leirása” című könyv, most aztmodernizált formában ki kell adni, Pápa város történetét, fejlődését nyomon követve a századeleje óta. Az itt hallott előadások azonban azt bizonyították, hogy ebben a kötetben megjelenttanulmányok csak a kezdetet adják. Egy sereg kiegészítéssel, analógiával gazdagodott a várostörténete. Ez szinte kötelezővé teszi, hogy ne álljunk meg itt, hanem az elhangzott előadások,kiegészítések is jelenjenek meg, kapcsolódjanak ehhez a kötethez. Érzi az ember a hiányát ameg nem jelent fejezeteknek. Nagyon hiányoltam Bodolay Gézának, a szerkesztőbizottságtagjának jelenlétét. Pápa irodalmi életéről sok mindent el tudott és el kellett volna mondania.Az egyházak története is hézagos, a katolikus egyház részéről nagyon fontos tanulmányhiányzik.Szó esett Pölöskei professzor pápaiságáról. Ő az 50-es évekig, a Pápai Református Kollégiumállamosításáig volt annak diákja, én pedig a 30-as években. Akkor a Pápai Kollégiumbannagyon erős volt a népi mozgalom hatása. A népdaléneklést szervezetten Szij Rezső indítottael, később Bodolay Géza vette át az „Éneklő Csoport” vezetését. Csodálatos dolog volt, mikoreste a konviktusi vacsora után összegyűltünk és hetente három alkalommal egy-két órán áténekeltünk. Nagyon sok népdalt tanultunk meg, és ezeket előadtuk a Képzőtársaságban.Megemlítették itt Hegyi Imre nevét is. Ő egyik oszlopos tagja volt az éneklő csoportnak. Itt, akollégiumban kapta azt az indítást, amit aztán később, mint néprajzos - miután tizenegynéhányesztendőt letöltött szovjet fogságban - tovább folytatott. A csoport tagja volt KissJózsef is, a nemrég elhunyt jeles Petőfi-kutató. A kollégium vezetése a Képzőtársaság 100éves évfordulójára 1942-ben a népi írók közül Veres Pétert és Németh Lászlót hívta megelőadónak.A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a jelenlegi elképzelések szerint a tananyagnak csak 50 %-átírja elő központilag, a másik 50 %-ot a szaktanároknak kell megalkotniuk helyi tantervformájában. Ezt én így igen problematikusnak érzem, így nem is tudnám támogatni. A Pápatörténetét feldolgozó tanulmánykötetből és az előadásokból - ha a NAT a mai formájábanvalósul meg - sokat felhasználhatnak a helyi tantervekben.Azt kell mondanom, ilyen még nem fordult elő Pápa történetében és nem hiszem, hogy valahais megtörténik, hogy ennyi élő, alkotó történész jöjjön el ide és adjon elő a város közönségeelőtt. Ez csodálatos dolog! Itt láthattunk példát arra, hogyan válik szét a tudományos és aziskolai munka. Most a tudósok szólalnak meg, akik összegyűjtik az adatokat, és a tudománytörvényei szerint kritikailag megrostálják azokat. Utána a pedagógusokra vár, hogy átadjákazokat a tanulóknak, a következő generációknak, és ezzel válik a tudomány életté. Kinekkinektehetsége, hajlama, egyéni sorsa dönti el kiből lesz kutató és kiből pedagógus. Jó példátláthattunk Kristó professzor úr előadásában, hogyan közelít meg egy ilyen problémát, mintPápa eredete - a tudós. Ez példát szolgáltat a tanároknak is a tudományos megközelítésmikéntjéről. A helytörténészekhez szólnék: úgy érzem, Kristó professzor előadásában nagyonfontos hivatkozás volt a helynevekre. Ez perdöntő lehet egy adott pillanatban. A kötetbenmegjelent tanulmányokban, erre nem tudtak kellően támaszkodni azok írói. Holott egészenbiztos, hogy ha ezeket a helytörténeti adatokat, tehát a helyneveket is figyelembe veszik,123