Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Az elhunyt pályájának pápai állomását a következő strófák ismertetik:...A Győriek hívták onnét el Rectornak,hol igazgatója oskolai pornakkét esztendeig volt, míg Prédikátornak1710-ben vitték Pápaiak.De Templomot csak négy esztendőkig bírtak,ott létében, mert hogy tizennégyet írtak,akkor hallgatói keservesen sírtak,mivel templomjokról éppen elmaradtak.Nyelvem nem mondhatja, akkor mit szenvedett,kegyetlen üldözés hogy reá eredett,maga személye is alig menekedett,ellenség tömlöccel nagyon fenekedett.A kereső előtt hun ház híján bújkált,de ott is csak kevés híjja rá nem találtaz ellenség, tovább ruhájától megváltés idegen képben várostól félre állt.Azonban jószága mind prédára jutott,valamit övének az ellenség tudott,abból ő nékie semmi nem maradott,csak kevés volt, ami az előtt elfutott.Mikor a vers az elhunyt nevében sorra búcsúzik a gyászolóktól, az özvegyhez többek közöttezzel a strófával fordul:Pápán lett legnagyobb megnyomorulásod,midőn velem együtt lett nagy pusztulásod,az üldözés előtt télben lett futásod,jaj volt nehézkesnek akkor gyaloglásod. 7Az álöltözetben menekülő lelkész és várandós felesége Téten leltek új otthonra, ám TóthSipkovits János ezután sem hagyta magára pápai híveit, hanem rendszeresen átjárt amezővárosba, olyannyira, hogy a tétiek is sokallták, s az esperesnél bepanaszolták „Pápáravaló járását, mint hogy maga fáráját sátoros innepek alkalmatosságával ember nélkül hagyta”. 8Az ügyet békésen elsimították, de hogy Tóth Sipkovits ezután sem ült meg otthon, azt mi sembizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a pápaiak is ott álltak Tóth Sipkovits János ravatalamellett, amint ez a búcsúztató versből kitűnik. 9Ám hogy a gyülekezet ezekben az évtizedekben is kitartott hite mellett, az nemcsak az elűzöttlelkész, hanem mások érdeme is volt. Az istentiszteleti élet szünetelt ugyan, de a magánházaknál,lelkész nélkül tartott összejöveteleket senki sem tudta megakadályozni. Az 1731-esCarolina Resolutio is különbséget tesz nyilvános és magánvallásgyakorlat között, az előbbitkorlátozza (csak a nagyobb városokban, a végvárakban s a vármegyénkénti két artikulárishelyen tűri), de vallásos könyvek családi körben való olvasását megengedi. Ezt ismerték föl adunántúli pietista prédikátorok, s a rendelet megjelenését követő években számtalan kiadásbanláttak napvilágot ima- és énekeskönyveik, katekizmusaik és más épületes írásaik. E művektöbbsége titokban, félrevezető címlappal, névtelenül jelent meg, nemcsak a korabeli cenzúrát,hanem a modern könyvészetet is zavarba hozva. Hol külföldről csempészték a könyveket, hola magyarországi nyomdászokat fizették le, hogy vállalják a kockázatot, hol maguk nyomtattakkölcsönvett betűkkel, szőlőprésen kisebb terjedelmű könyveket alacsony példányszámban -94