Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

Fatuska JánosAz Esterházy család ifjabb fraknói ágánaktelepítéspolitikája a XVIII. századbanTatáról, a Német Nemzetiségi Múzeumból jöttem. Szeretnék köszönetet mondani a meghívásért,különösen Fülöp Éva Máriának, aki megkért arra, hogy a kötetben megjelent tanulmányáhoznéhány adattal a német telepítések vonatkozásában szóljak.A kissé nagyvonalú címből adódnak rövid előadásom pontjai. Nevezetesen az, hogy szerettemvolna megvizsgálni, hogy volt-e olyan intézkedési rendszere a Dunántúlon elterülő és azifjabb fraknói ág kezében lévő birtokoknak a telepítések vonatkozásában, amely jellemezhetőátgondolt településpolitikaként. A második kérdés pedig, hogy a három fontos dunántúliuradalom esetében voltak-e a településpolitikában olyan közös jellemzők, melyek szerintösszevonható ebben az értelemben a három uradalom ezirányú tevékenysége. A két kérdéskörtermészetszerűleg számos ponton kapcsolódik egymáshoz. Először a valószínűlegegyszerűbben megválaszolható kérdésre, a második kérdésre szeretnék néhány reflexiót tenni.Az Esterházy család ifjabb fraknói ága kezére a XVII. és a XVIII. században szállt a pápaugod-devecseri,csákvári-gesztesi és a tata-tóvárosi uradalom. Az első két uradalmat mégmaga Esterházy Miklós nádor szerezte meg. Később családi birtokosztály révén, már Pálnádor idejében öccsére Ferenc semptei és pápai kapitányra szállt, majd 1727-ben EsterházyJózsef országbíró vásárolta meg a tatai uradalmat. Anélkül, hogy a család geneológiai ügyeibekülönösebben belebonyolódnék, megállapítható, hogy jellemző a XVII. század második feléreés az egész XVIII. századra, hogy egyes uradalmakat különböző időszakokban a család tagjaiközösen birtokoltak és közösen igazgattak. Az egyes ágak kihalásával - ez főleg a tataiuradalmat érinti - rendszeresen a család más ágai, elsősorban a pápai ág örökölte ezeket abirtokokat. Az így örökölt birtokokat viszonylag hosszú ideig, birtokosztály nélkül, esetenkénttöbb évtizedig közösen igazgatták. Ez eleve feltételezi, hogy valamiféle közös birtokigazgatásielveknek kellett ezen uradalmakban érvényesülni. Zálogbirtokként is gyakran vették birtokbaa család tagjai az egyes uradalmi részeket. A kötetben megjelent tanulmányokban ezek arészletek jól érzékelhetők.Legalább ennyire fontosnak tartom a birtokos személyen kívül, hogy az uradalom tisztségviselőinekszemélye is esetenként közös volt, illetőleg szoros kapcsolatban álltak egymással.Hiszen a tényleges intézkedések nem az uradalom gyakorta igen távol tartózkodó, egyébközjogi, katonai funkciókat betöltő személyétől eredtek, hanem az uradalmi jószágigazgatótól.Elsősorban Balogh Ferenc tatai régens szerepére utalok, aki nemcsak a tata-gesztesi uradalmatigazgatta régensként, hanem később a pápa-ugod-devecseri birtok igazgatását is átvette rövididőre. Ezenkívül pedig a tatai uradalmi régensi hivatalban számos olyan gazdasági pályárakészülő ifjút képzett ki „iskolájában”, akik később a család más uradalmaiban nyertek alkalmazástés így egy egységes uradalmi igazgatás körvonalai rajzolódnak ki az ő tevékenységealapján.A fraknói ág sajátos birtokpolitikájára egy másik jellemző adatot is szeretnék fölhozni. Idevonható már a telepítések ügye is, hiszen a telepes falvak döntő többsége a birodalombólszerezte új lakosait, de nem elhanyagolható az országon belüli vidékekről származó telepítéssem. Gyakorlatilag három esettel találkozunk az egyes falvak vonatkozásában. Az egyik, hogyaz uradalmak saját birtokaikról telepítenek át puszta telkekre lakosokat. Másrészt pedig az75