Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

különösen abból kiindulva, hogy a XVII-XVIII. századi tisztségek, megnevezések, fogalmak,a velük járó feladatkör megjelennek-e, ill. megtalálhatók-e az élőszavas hagyományban. Így: atiszttartó, kulcsár, porkoláb, vámos, vásárbíró, utcabíróság, malombíró, hadnagy, borbíró,tizedes, kollektor, bakter, hajdú, dobos, koldusok felügyelője stb. Közülük csak a vásárbírórólesik szó, ismeretlen marad a többinek a XIX-XX. századi Pápa társadalmában való élete,szerepe, kollektív tudáskincsbeli megléte vagy nemléte.Korabeli leírások, irodalmi adatok nyomán nyújt vázlatos képet a szerző a viseletről, építkezésről,lakáskultúráról, amely bizonyára terjedelmi korlátok miatt nem egészülhetett ki egyébforrások adataival teljesebb képpé, pl.: tűzkárbecslések, tiszti ügyészi jelentések, hagyatékileltárak, árverések, amelyek a kultúrának éppen e területeiről jelenthetnek új adatokat. De aXVIII. századi ásatási leletanyagot is ide sorolhatnánk.A templomokhoz kötődően tárul fel az itt élő római katolikusok és reformátusok vallásosvilága. A római katolikusoké gazdagabban, kitérve a búcsúkra, a nagyhagyományú körmenetekre,a mindennapok ünnepváró szokásaira s az emlékezetben megőrzött gazdag kalendárisszokáskincs töredékeire, továbbá a búcsúvásárok forgatagára. Nem kapunk azonban adatokata vallásos társulatokra, valamint az evangélikus és a zsidó hagyományokra.Az Alsóváros református lakosságának vallásos életét csupán körvonalazza. Sajnos túlságosanleegyszerűsített e kép s mozaikszerű. Terjedelmi kötöttségek miatt talán eredményesebb lettvolna az egyes felekezetek jellemzőinek egymással való összevetése. A recens adatokon túljelentős segítséget adhatott volna Kiss Ernőnek a Veszprém megyei reformátusokat jellemzőírása, amely 1904-ben jelent meg a Dunántúli Protestáns Lapokban. Itt említeném meg aszakrális környezet feltárásának fontosságát: mind a szabadban álló, mind a házbeliemlékeket, amelyek a tárgyi kultúra részei és kiegészítői.A tanulmány a városban található múzeumok, ill. a muzeális magángyűjtemény (Győrygyűjtemény)rövid áttekintésével végződik. Bizonyára az volt a szerző célja, hogy ezzel anépéletet jellemző tárgyi világba engedjen bepillantást. Amennyiben kiegészítő kötetmegjelenésére lehetőség lesz, e fejezetrészben a társadalom egyes képviselőinek a múzeumiműtárgyak segítségével, teljes tárgyi világát, eszközkészletét lenne célszerű bemutatni.Ezzel kapcsolatban s a kötet elolvasása után kényszerülök szóvá tenni azt, hogy több tanulmányesetében ismétlések figyelhetők meg. Így pl.: reformáció-ellenreformáció történéseivel„A református egyház szerepe Pápa város életében 1520 - napjainkig” címet viselő tanulmányonkívül a törökkort, az azt követő időszakot és a XVIII. századot vizsgálókban is foglalkoznak,ami részben ugyan elkerülhetetlen, de kevésbé részletezve történhetett volna meg.Ugyanígy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Múzeumábanőrzött anyagból a liturgikus textilek a népéletet és a reformátusokat tárgyaló fejezetekbenegyaránt helyet kaptak, csaknem azonos, már egy másik feldolgozásból származó adatokkal.(Lásd: A pápai református gyűjtemény. Pápa, 1987.) Újat jelenthetett volna az egyes textíliákadományozóinak megnevezése, az őshonos Bottka és Sándor családok tagjaiból, akik közülkiemelkedett egyházat is támogató tevékenységével, a családjában ugyancsak bőkezűkéntismert iszkázi Horváth Miklós özvegye, Sándor Zsuzsanna. A kultikus tárgyak vizsgálata,rajtuk keresztül az emberélet állomásainak megjelenítése egy parasztpolgári környezetben,egyetlen személy vagy család életútjához kötve, feltárható lett volna, s erre a néprajz jólehetőséget kínál.Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a Pápa város történetét s vele együtt XIX-XX. századi népéletét bemutató kötet hiánypótló, megjelenéséhez őszintén gratulálok!81