Tanulmányok Pápa város történetéből 2. - Országos Széchényi ...

polgári életforma a lakosságnak akár széles körében is még tovább élhetett. Egymástólkülönböző hatalmi csoportosulások és életmódok különültek el, az egyöntetűséget a falakonbelüli társadalom töredezettsége követte. Pápán a változás a vallásos élet alakulásán ismerhetőfel először.Mindenekelőtt a magyarországi városokat tekintve, a reformáció itt korán, már az 1530-asévekben gyökeret eresztett, méghozzá a hagyomány szerint, akárcsak Sárospatakon ésDebrecenben, a hitújítás az iskola megreformálásával kezdődött. Fontos körülménynek bizonyult,hogy a város földesurai is az új tanokat követték ekkoriban. A kezdeti, megreformáltvárosi plébániai iskolából 1570-85 között sajátos főiskola, kollégium lett, amelynek messzesugárzó hatása lett. A polgári elzárkózás irányzata Pápán többek között azért nem bontakozottki olyan mértékben, mint másutt, mert a reformáció sajátos új kulturális egységet teremtett apolgárság és a városba mind nagyobb számban beköltöző nemesek között. A helyzetet, atársadalom nyitottabbá válását markánsan fejezte ki a református presbitérium összetétele,pontosabban annak jellegzetes változása: 1618 elején még 6-6 katona és polgár tagja volt,1660 novemberében azonban már a polgárok térvesztése figyelhető meg az elöljáróktestületében, hiszen a nemesek és a katonák kerültek többségbe, a polgárság képviselői pedigkülvárosi lakosok voltak.A város megnyílását, a társadalom megosztását, széttördelését fokozta az ellenreformáció.Kezdetei az 1630-as évekre tehetők. Beköltöztek a pálosok, akik iskolát is nyitottak,kolostoruk 1638-ban már állott. 1660-ban visszatelepítették a ferenceseket. 1659/60-ban aváros urának, Esterházy Pálnak az ellenreformációs akciói különösképpen erőteljesek,mondhatni durvák voltak, egyidejűleg megfigyelhető, hogy a lakosság zöme a katolikus hitetkövette. A városban a vallási különbség kétségkívül kulturális különbséget is jelentett, meg isosztotta a társadalom különféle rétegeit, amelyben azonban hasonlóképpen hatottak a rendijellegű különbségek. Ehhez járult az Esterházy-uradalom itt lévő központjának növekvőszerepe. Újfajta hatalmi-politikai, kulturális és rendi megosztottságok jöttek létre a városban.Ebbe az irányban hatott a népesedés is. A középkorvégi Pápa lakosságára nincsen adat, de az1531-re vonatkozó első becslés alapján aligha érte el az 1.200 főt. A továbbiakban a polgárságlélekszáma csökkent, a katonák és családtagjaik betelepülésével azonban az összlélekszámvalószínűleg még emelkedett is, a XVI. században meghaladhatta a 2.000 főt, de 1660 körülmár a 3.500 főt is elérhette. A növekedés mindenképpen az imént ecsetelt széttördelőirányzatú társadalmi folyamatot erősítette. Ezután jó száz év alatt a lélekszám megkétszereződött,1782-ben ui. 8.000 fő körül járt a külvárosokéval együtt, s a folyamat nem állt meg,hiszen 1847-ben mintegy 12.000 lett. Pápa lélekszáma jóval nagyobb arányban nőtt tehát,mint az ország lélekszáma.A gyors változás jelentős részben a betelepülésekkel magyarázható, amelyek egyrészt arekatolizációval, másrészt az uradalom telepítési politikájával függtek össze. Egyedül az 1770után elkezdődött nagymérvű zsidó betelepülés 3.000 fővel növelte Pápa lakosságát, jelentősvolt továbbá a német és a szláv betelepülés is. A zárt, középkorias polgárvárost felnyitóhatások ilyen körülmények között lényegében már a XVII. század közepe óta felerősödtek.Jóllehet az abszolutizmus, az állam beavatkozásának következményeiről a korszakot vizsgálótanulmányok keveset mondanak, a várost birtokoló Esterházyak tevékenysége önmagában isjellemzi, hogyan változtak meg a városban a hatalmi viszonyok. Az Esterházyak birtokpolitikájaa polgári autonómiát több vonatkozásban is korlátozta, ilyen volt például, hogy azún. szabad (inskripcionális) házakat és telkeket a város ura visszavette és ő adta újból bérbe.Esterházy Ferenc kihasználta a külvárosiak és a belvárosiak közti érdekellentétet és különszerződést kötött a kül- és a belvárosiakkal, akik egyrészt elszakadtak egymástól, másrészt, a36