A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

De mit? Mégis…mire vár?
Hiszen nem keneget vajat. (Elképesztő gondolat!) Se vajat, se májkrémet. Hogy
alantasabb munkáról már ne is beszéljünk. Krumplipucolás vagy ilyesmi. na, nem! Még
viccnek is rossz! Az ilyesmit csak végezze más! Ez a lakájhad. Ez a szolganépség. Őt erre
nem lehet befogni.
Hát akkor?
Majd megtudják, Majd eljön annak is az ideje.
Az ilyesmi nem megy egyszerre. Lassan készülődik. Rettenetesen lassan. Sokáig kell
nézni egy arcot.
Talán egy este teázás közben. Ahogy a teát kortyolgatják a konyhában. A háziak és a
baráti kör. A kedves, meghitt konyhasarokban. Ahol olyan otthonosan berendezkedtek.
Bekuckóztak a kuckóban. Egy kis tereferére. Baráti beszélgetésre.
Öntsd ki a szíved, öregem!
Panaszok. Panaszáradat. Végtelen siránkozás.
Vagy éppen tréfálkoznak. Miért is ne? Tréfálkoznak, társalognak. Mindenkinek megvan a
maga sztorija. Az! Az! A sztorija!
És közben valaki csak néz, néz egy arcot.
Egy férfi arcát.
Egy nőét.
Egy rokonét.
Egy régi, kedves barátét.
Vagy már szavak sincsenek.
A háziak csak ülnek egymással szemben. Rég nem látogatnak senkit. Rég nem látogatja
őket senki. Ülnek egymással szemben. Kihűlt konyhában, kihűlt csendben.
Egy kéz megrezzen, elindul a fiók felé. kihúzza, lassan, észrevétlenül. Éppen csak
résnyire. Az abrosz széle ráborul a kézre. Eltakarja.
Az ujjak tudják a dolgukat. Nem matatnak a kések között. nem kotorásznak. Rátalálnak a
szicíliaira.
De hát nem is kell rátalálni.
Ő is tudja a maga dolgát. Belecsúszik az újjak közé.
A többiek visszahúzódnak. A kenyérszeletelők, a vajkenegetők. Itt most nem szeletelnek.
Nem kenegetnek. Nincs maszatolás.
Eljön ez a pillanat.
A szicíliai erre vár.
Meddig kell még várni?! Meddig?! (1981)
7.4.17.
Mennyiben felelt meg várakozásának az elbeszélés befejezése?
207