A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A tanulás fogalmának tág értelmezése
A hagyományos didaktikai interpretációban a tanulás hosszú időn át megrekedt az
asszociációs lélektan tételein. Főképpen az emlékezetfejlesztés, a figyelem ébrentartása, a
gyakorlás, a szövegek és a tanári magyarázat megértésének a képessége, a definíciók
megtanulása kaptak hangsúlyt. A tanulásnak ez a felfogásmódja alapvetően passzív és
reproduktív tanulói magatartást sugallt, azt erősítette meg. (...)
Az utóbbi években jelentős változások következtek be a tanulás pszichológiai és
pedagógiai felfogásmódjában, és utat nyitottak a tanulás és a személyiségfejlődés
összefüggéseinek az értelmezéséhez. (...) A tanulás fogalmának szűk és tág értelmezését az
iskolai tanulásnak a pszichikus folyamatokhoz való viszonyában határozhatjuk meg. A
hatékony tanulást elsősorban az jellemzi, hogy minden pszichikus folyamat aktivitásának
eredménye: tehát nem csupán vagy nem főként a figyelemé és az emlékezeté. Ez az elméleti
alap lehetővé teszi a tanulás-tanítás pszichológiailag is szakszerű megszervezését, aminek
következményeként aktív és produktív tanulói magatartás alakulhat ki az iskolai tanulás
körülményei között. (...)
A tanulás fogalmának ilyen tág értelmezése eklektikus felfogásmód, amely azonban –
úgy véljük – gyakorlati eligazítást ad a tanulásszervezést végző tanítóknak és tanároknak. De
természetesen nem egységes tanuláselmélet.
Az utóbbi évtizedekben (...) sok érdekes, a tanítás és tanulás értelmezése
szempontjából alapvető és ezért figyelmet érdemlő felfedezés történt. Ezek közül mutatjuk be
a legfontosabbnak tűnőket; megjegyezve, hogy az emberi tanulás teljessége csak a megismerő
(kognitív) és az emocionális-motivációs rendszerek egészén belül értelmezhető.
1. A cselekvés és a gondolkodás összefüggését a tanulás szempontjából több
pszichológus és lélektani iskola tanulmányozta. (...) Piaget a tárgyakkal való külső
cselekvésről a belső értelmi, fogalmi műveletekre való átmenettel magyarázta a gondolkodás
kialakulását a gyermekkorban. Ezt a folyamatot nevezte interiorizációnak. (...)
Az interiorizáció didaktikai alkalmazásaként számos újszerű tanulási forma látott
napvilágot, melyek hozzájárultak az oktatás egyoldalú intellektualizmusának és
verbalizmusának feloldásához. Ilyenek elsősorban a munkáltatás körébe tartozó, a cselekvést
és a gondolkodást összekötő módszerek, aztán a különböző célú és módszerű tanulói
kísérletek, megfigyelések, játékok, szimulációk. A cselekvéssel összefonódó értelmi
tevékenység a legfőbb garanciája a tanulási aktivitás fenntartásának nemcsak a gyerekeknél,
hanem a felnőtteknél is minden új tanulás kezdetekor.
2. Radikálisan új fényben veti fel az emlékezetnek a tanulásban játszott szerepét a
sémaelmélet. (...) A sémavezérelt tanulás jellemzőit Czigler alapján foglaljuk össze: a) Csak
azt tanuljuk meg, ami az éppen működő sémának megfelelő. Ez a szelekció. b) A szelektált
információ jelentéstartalma absztrahálódik, és ezzel az információ felszíni formája elvész
(absztrakció). c) A jelentéstartalom a sémának megfelelő értelmezést nyer (interpretáció). d)
Az így megmaradó információ integrálódik az előzőleg kialakult, az adott esemény
tanulásakor aktiválódott információval (integráció). Az a további kérdés, hogy a
sémafeldolgozás szerint mi határozza meg azt, hogy valamely információ raktározódik-e vagy
sem, a következő körülményekkel függ össze: létezik-e az adott séma, aktiválódik-e a
kérdéses séma, működik-e a fontossági hatás, kialakulnak-e új sémák, illetve módosulnak-e a
meglévők. (...)
3. A didaktika ún. szenzualista »forradalma« (Comenius fellépése) kiemeli az
érzékelés és az észlelés, de legfőképpen a látásnak a megismerésben játszott szerepét, és
egyben tiltakozik az egyoldalú és fölös mennyiségű szóbeli közlés ellen. (...)
A szemléletességre törekvés ugyan visszaszorította a verbalizmus egyeduralmát az
oktatásban, de ez önmagában még nem biztosította, hogy az érzékelésen kívül más pszichikus
folyamatok is aktivizálódjanak. A szemléletesség ugyanis – tiszta és túlzott formájában –
71