A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

I. „A tanári mesterség új értelmezését, szakmaiságának javulását erőteljesen befolyásolják a
kognitív tudományok eredményei. Az a megállapítás, amely szerint a belső, személyes
tudásnak a külső, objektív, tudományos tudástól eltérő törvényszerűségei vannak, szükségessé
tette az oktatás összes résztvevőjének, mindenekelőtt a tanár szerepének átértelmezését. E
szemléletmód szerint a tudás megváltozása – a tanulás, az ismeretszerzés szerveződése, a
készségek, képességek fejlődése – öntörvényű, konstruktív folyamat. A tanuló a különböző
tevékenységek során maga építi fel, konstruálja meg saját belső tudását. Az oktatás
szakemberei tehát ezzel a belső tudással foglalkoznak, annak mérnökei, építészei,
technológusai és technikusai. Az iskolai oktatás így nem egyszerűen a kultúra különböző
tartományait közvetíti, hanem a tanulók kognitív kompetenciáit fejleszti. A kompetencia
kiépülése a személyes, jelentésgazdag megértésen alapszik. Az ismeretek és képességek
hatékony együttműködő rendszerbe szerveződnek, ezáltal válik lehetővé a tudás alkalmazása,
új helyzetekben való felhasználása. Nem elegendő – bár bizonyos tevékenységekhez továbbra
is feltétlenül szükséges –, hogy az oktatással foglalkozó kutatók, fejlesztők és gyakorló
tanárok csak egy tudomány vagy szaktárgy, mondjuk a történelem, a fizika vagy a kémia
szakértői legyenek. Feltétlenül ismerniük kell a tudás változásának, szerveződésének
törvényszerűségeit, érteniük kell az ismeretek rendszerének felépítéséhez és a képességek
fejlesztéséhez is.”
(CSAPÓ Benő: Képességfejlesztés az iskolában – problémák és lehetőségek, Új Pedagógiai Szemle, 1999/12, 8.
o.)
II. „A reflektív tanítás: a tanári gondolkodás és gyakorlat elemző formája, olyan stratégia,
mely biztosítja az oktató-nevelő tevékenység folyamatos önellenőrzését és ezen alapuló
fejlesztését.
A reflektív tanítás a pedagógiai valóság számtalan elemére vonatkozhat. Alapvetően két
irányát különböztetjük meg: a tanulók, a tanulócsoport történéseire, illetve a tanár saját
személyére, nézeteire és tevékenységére irányuló reflektív gyakorlatot.
A reflektív tanítás a reflektív gondolkodás speciális szakmai képességén alapszik. A reflektív
gondolkodás magába foglalja a racionális elemzés, a racionális választás képességét, és a
választások felelősségének vállalását.(...)
A reflektív gondolkodás illetve gyakorlat egyrészt az előzetes tapasztalatokon, értékek,
előfeltevések repertoárján nyugszik, másrészt olyan képességek illetve attitűdök rendszerén,
mint például az önelemző képesség, a nyitott-rugalmas gondolkodás képessége vagy a
szituációk több szempontú elemzésének képessége.”
(SZIVÁK Judit szócikke, Pedagógiai Lexikon, III. kötet, főszerkesztők: Báthory Zoltán – Falus Iván, Keraban
Kiadó, 1997, 247-248. o.)
III. „A gondolkodó, reflektáló, elemző tanár egyrészt azzal a szemlélettel szemben alakult ki,
amely a pedagógust a technikai készségek alkalmazójaként értelmezte, másrészt azoknak a
felülről lefelé megvalósított pedagógiai reformoknak az ellenhatásaként, amelyek a
pedagógusban a másutt kidolgozott tantervek végrehajtóját, alkalmazóját látta, s nem olyan
személyt, aki képes a tantervek bírálatára, sőt kidolgozására is.
A reflektív tanár:
• feltárja, behatárolja és megkísérli megoldani az osztályban felvetődő problémákat,
• tisztában van azzal, hogy ő maga is adott értékekkel és feltételezésekkel lép be az
órára, következésképpen képes kritikusan szemlélni ezeket az értékeket,
• figyelembe veszi azt az intézményt és kulturális környezetet, amelyben tanít,
• részt vesz a tanterv kidolgozásában és részese az iskolafejlesztésnek, felelősséget érez
saját szakmai fejlődéséért.”
(FALUS Iván: A pedagógus, in: Falus Iván (szerk.): Didaktika, Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 111. o.)
41