A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

2. Az alkalmazott technikák
A technikák kiválasztásánál a Ráhangolódás – Jelentésteremtés –
Reflektálás fázisaihoz igazodtam. Új téma bevezetésénél, illetve az
előzetes ismeretek felidézésénél a fürtábrát alkalmaztam. Először
részletesen el kellett magyaráznom a feladat lényegét, illetve az egyik
csoportnál példára is szükség volt a teljes megértéshez, ugyanis az eljárás
(ahogy az általam alkalmazott mindegyik technika) ismeretlen volt a
diákok számára. Néhányan az első alkalommal szkeptikusan viszonyultak
az elvégzendő feladathoz, és kifejezésre juttatták azon kétségüket, hogy az
adott feladatnak bármi haszna is lenne a történelemoktatásban. Ez minden
bizonnyal azzal van összefüggésben, hogy mindezidáig mind az általános
iskolában, mind pedig a gimnáziumban a „hagyományos” módszerrel
tanították őket. Az óra eleji fürtábra készítés, legyen ez közös, avagy
csoportos tevékenység, a vártnál jobb eredményt hozott. Megteremtette az
órának azt az alaphangulatát, amely elősegítette az új anyag feldolgozását,
hiszen annak kiindulópontját, illetve előzményeit tekintette át, lehetőséget
adva a mondanivaló keretbe foglalására. A diákok néha valósággal
versengtek, hogy ki tud több helyes választ mondani. Így ez a technika
véleményem szerint sokkal hatékonyabb volt, mintha egyszerűen csak
kérdéseket tettem volna fel. E következtetést az is megerősíti, hogy a fürtábra
alkalmazásánál is szükség volt egy rövid időre, amíg mindenki
feloldódott. A szakvezető az órákat követő megbeszélések során maga is
csodálkozását fejezte ki, a diákok aktivitását látva. Természetesen miden
gyerek más, van, aki nem szeret szerepelni, ezért az ilyen háttérben
„megbújni” kívánó diákokra különösen figyelnem kellett.
Nagy sikert aratott az „ötsoros vers” írása. A „Törökellenes harcok
Hunyadi János korában” című lecke tárgyalásánál kértem meg a diákokat,
hogy az eddigi ismereteik alapján írjanak verset Hunyadi Jánosról. A
feladat ismertetését természetesen ismét csodálkozás kísérte, sokan arra
hivatkoztak, hogy ők nem tudnak verset írni. Végül is megszülettek az
alkotások. A vállalkozó kedvűek fel is olvasták őket. Láthatólag külön
örömöt jelentett számukra, hogy egyedül meg tudták oldani ezt az első
pillantásra oly nehéznek tűnő feladatot. A versek számomra a gyerekek
történelmi tudatáról árulkodtak, a diákoknak pedig felkeltette a téma iránti
érdeklődését.
Történelemoktatásról lévén szó, az órák során forrásfeldolgozásra is sor
került. E feladat megvalósítása csaknem egy egész órát igénybe vett. A
szakvezető külön felhívta a figyelmemet arra, hogy a tanulók nagyon
nehezen tudják írásban kifejezni magukat, ami a dolgozatoknál is komoly
problémát szokott jelenteni. A „kettéosztott napló” technikát először nem
forrásszövegen próbáltuk ki, így a forrásfeldolgozásnál már könnyebben
megbirkóztak a tanulók a feladattal. Sokaknál azonban nehézséget okozott
az egyéni reflexiók, kérdések megfogalmazása, ami valószínűleg azzal
magyarázható, hogy mindezidáig a reproduktív tanulást ismerték csak, és
teljesen újnak és ismeretlennek tűnt némelyek számára, hogy külön
véleményt formálhatnak az olvasottakról.
Ugyancsak az íráskészség fejlesztését volt hivatott fejleszteni – a kritikai
gondolkodásra nevelésen kívül –, az általam feladott egyik házi feladat. A
mohácsi csatáról szóló lecke megtárgyalása után arra kértem a diákokat,
hogy a következő órára írjanak párbeszédet egy a csatát túlélő magyar és
egy török katona között. E fiktív beszélgetés lehetőségét a legtöbben az
első pillanatban vitatták, hivatkoztak a katonák közti gyűlöletre, az
esetleges nyelvi különbségekre, végül mégis elvégezték a feladatot. A
legtöbben a csata kimenetelét, illetve annak okát tárgyalták a két katona
beszélgetése során, amihez feltétlenül szükség volt az elmúlt órán
308