pdf, 20703.4k - Adatbank

154
51. Csontrakó.
A környék leghíresebb csontrakója B. V., 57 eves román
ember. Már anyja is híres gyógyító volt, sokmindent tudott,
ámbár a csonttörésekkel nem foglalkozott. Apja marhabetegségekhez
értett, herélt, stb. Csontrakó tudományát emberünk
— saját bevallása szerint — egy öreg református magyar embertől
tanúlta, akinél hosszabb ideig szolgált. Az öreghez sokan
jártak csonttöréssel, azokat gyógyította, B. V. segített neki, lassan
maga is megtanulta. Az öreg viszont — állítólag — a huszároknál
sajátította el ezt a tudományt. B. V. a háború alatt
szanitéc is volt, ott is tanúit.
Marjulást, ficamodást, inhágást, farzsábát, csömört tud kenni,
de csak családtagjain gyakorolja. Törésekkel azonban távolabbi
falvakból is eljönnek hozzá. A tört végtagot először megkeni,
megkeresi, hogy nincs-e roncsolt csont, a törést kiegyenesíti,
majd vizes ruhával beköti, ami ha megszáradt, újra locsolja.
A kötést falapickák közé szorítja, amiket — a szükséges méretnek
megfelelőleg — akkor faragja ki hamarjában. A lapickák
közt a réseket ruhával kitömi, hogy egyenesen feküdjenek
a lapickák. A lapickákat gyapjúfonállal (ami a szövésnél hátúi
marad: rostokkal) kötözi össze. Spárga a lapickák összekötésére
nem jó, mert szorít, de a gyapjúfonál enged, mint a gumi.
Saját állatain is megcsinálja, ha egy csontjuk eltörik.
B. V. értelmes, ügyes ember, afféle ezermester, aki csizmát
csinál, állatra a patkót felveri, jármot farag, kis kovácsműhelyéhez
sajátmaga csinált bőrfujtatót. Vagy harminc év óta
rakja a lapickák közé a tört csontokat, sokan felkeresik, munkájáért
azonban legfeljebb pakk dohányt adnak, a kocsmában
megkínálják pálinkával. „Vaszi bácsinak“ hívják, „Elmegyünk
Tyifor Vaszihoz“, „Vaszi bácsinak szerencsés keze van“, stb.,
tehát nincs külön a gyógyítással kapcsolatba hozható elnevezése.
Hat évvel ezelőtt eladta Kidén a két hold földjét és a pénzen
távol, Újfalú határában 18 holdat vett, ott tanyát épített, most
már sok marhája, állatja van, vagyonosodik. Ott is sokan felkeresik.
(K. 97.*)