pdf, 20703.4k - Adatbank

54
cialistához fordúlnak segítségért. Jellemző, hogy a híresebb kenők
mind magyar emberek, ezekhez járnak a románok is.
Híresebb kenők:
Jokus Istvánné, 48 éves, ref. (K. 5.) Egy magyar
férfitől tanulta a kenést. Asszony kora óta csinálja.
Pál Náciné, róm. kat. 63 é. (K. 23.) 29 éves korában
kezdte a kenést. „A muszáj tanítja meg az embert sokmindenre.
Meg kell próbálni“. Régebben mással is megkenette magát,
most már magát is megkeni. Állítólag orvostól is látta a kenést.
Nemzetiségi- és valláskülönbség nélkül mindenkit ken. „Szerencsés
a keze“, „kemény keze van“, mondják róla. Szerinte asz¬
szony jobban ken, mint a férfi, mert a férfi restelli, nem nyomja
meg erősen. Kissé bezsírozott hűvelykujjával keni a meztelen
testet. Azt keni, akinek a lába, a háta, a dereka fáj, akinek ínrándulása
van. (De láttam, hogy gyuladásos phlegmonés testrész
felett is kent.) Naponta kétszer szokta a beteget megkenni, reggel
és este. Szívességből csínálja, nem kér semmit sem, de viszo¬
szonozzák munkával, valamivel megsegítik. Két lánya, egy fia
is ken.
Kis Andrásné, 56 é. ref. (K. 30.) A kenést anyjától
tanulta, mióta férjhez ment, azóta csinálja. Legjobban a farzsá¬
bához ért. A beteget ruhában ropogtatja végig. „Nagyon jól kell
nyomni, hogy ropogjon a válla közt.“
Dénes István, 63 é. ref. (K. 37.) Állítólag egy ezredorvostól
tanulta vagy 40 évvel ezelőtt. Lánya is tanulja.
Jakab Sándorné, 32 é. róm. kat. (K. 41.) Anyjától
tanulta. Kb. asszonykora óta ken.
Mészáros Györgyné, 65 é. ref. (Bá. 42.) Egy öreg
magyar bábától tanulta.
Kis Károlyné, 61 é. róm. kat. (K. 54.) Kéz-, lábmarjulást,
csömört ken, viszont farzsábát, gyomrot nem.
Kis Andrásné, 38 é. ref. (K. 83.). Apjától (Dénes
Istvántól) tanulta. Kb. 6 éve ken, mióta férjhez ment. A szomszédoknak
csinálja.
Kallós Istvánné, 60 é. ref. (B. 91.)
Kispál Jánosné, 65 é. ref. (B. 93.)
Jakab Jánosné, 43 é. ref. (C. 107.)
Beszélnek Kidén elhalt híres kenőkről is. Többek közt egy
öreg vak magyar asszony is kent.