baranya megye területrendezési terve - Baranya Megyei ...

Baranya megye területrendezési terve – megalapozó munkarészek
1.13.2 Felszín alatti vízkészletek
A felszín alatti vízkészletet a talajvíz, a rétegvíz és a karsztvíz alkotja. A talajvizek változó mélységben
fordulnak elő. A mélyebben fekvő területeken magasabban fekszenek, de minőségük szinte az egész
megye területén már a 20 század utolsó negyedében ivóvízként való hasznosításra alkalmatlan volt. A
megyében a szennyvízelvezetés közcsatornás megoldásának a késlekedésével, mivel jellemzően a
szennyvizet a talajba szikkasztották, hatására a talajvíz réteg elnitrátosodott, ezzel a talajvíz
ivóvízként való hasznosításra már nem felelt meg. A megyében a talajvíz ivóvíznek is megfelelő
vízminősége legfeljebb a beépített területtől távolabbra eső területeken fordul elő, ott is az ivóvízként
való használhatóságához a vízminőség folyamatos ellenőrzése szükséges.
A hidrogeológiai adatok alapján a Duna és a Dráva közelében nagyon jó vízadó rétegek fordulnak elő.
A kitermelhető rétegvíz meghaladja a helyi igényeket, így, különösen a Dráva mentén a rétegvizek
távlati vízbázisnak is tekinthetők. A megye észak-keleti része viszont rétegvizekben kedvezőtlenebb
adottságú.
A megyében a karsztvíz előfordulása a karbonátos alaphegységekhez kötődik. A Nyugat-Mecsekben,
a Szederkény-bári rögvonulatban, a Villányi hegységben és környékén van megfelelő mennyiségben
kitermelhető karsztvíz. Meg kell jegyezni, hogy a Villányi hegységben ivóvízként kitermelhető karsztvíz
mennyisége szigorúan korlátozott, mivel a harkányi gyógyvízzel közvetlen kapcsolatos, azaz
egymásra hatnak.
A kitermelhető és hasznosítható karsztvíz kontingens teljesen lekötött. Meleg karsztvíz vízkivétel
Harkányban, Szigetváron és Sikondán van.
A nagyobb mélységbe nyúló rétegvizek a 30 o C-os hőmérsékletet is elérik, ezeknek a meleg-vizes
hasznosítására Mágocs, Szentlőrinc településeknél van lehetőség.
A megye hévizeire jellemző, hogy az összes sótartalmuk minden esetben meghaladja az 500 mg/dm 3
értéket, ami az ásványvízzé minősítés feltétele. Különös adottsága a szulfidtartalom, amely
Harkányban az egyik gyógy tényező. A sótartalom azonban nehezíti a hasznosítását, mivel a
vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontból is igényelt hasznosított víz víz-visszasajtolása
gazdaságosan nem megoldható. Az előforduló termálvízkincs hasznosításának terjedésének ez a
meghatározó korlátja.
1.14 Vízkárelhárítás, árvíz- és belvízvédelem
A vízjárta területek hasznosítására emberi beavatkozás nélkül nincs lehetőség. Baranya megyét érintő
korábbi feljegyzések már a római időkből és a középkorból is jeleztek mederalakító munkálatokat,
azonban komolyabb, a vízfolyásokat érintő beavatkozások a 18. századi ipari-kereskedelmi
fejlődéssel együtt történtek. Ekkor készültek az első lecsapolások, csatornaépítések és az első
jelentősebb árvízmentesítő beavatkozások, valamint malom csatorna, malomgát építésével
igyekeztek a víz energiáját is hasznosítani.
A Fekete-víz alegység területén is a 18. században végezték az első komolyabb vízrendezési munkát,
ekkor építették a Dráva menti árvízvédelmi gátat és még néhány vízfolyás medrének rendezését.
Ekkor kezdték az Alsó-Duna alegység területén és a Felső-Bácskai területen is a Duna menti gátakat
építeni. A Duna menti jelenlegi árvízvédelmi fővédvonal 1876 utáni megerősítéssel, annak
továbbfejlesztésével alakult ki. A mai méreteit az 1965-ös árvízutáni helyreállítás során nyerte el.
Mohács belterületét védő támfal 1990-93 között épült. A Dunán lefutó árhullámok Dunaszekcső
térségében gyakran okoznak ma is gondokat, a település védelme érdekében az árvízi biztonságot
növelő beruházás megvalósítására lesz szükség.
A 19. században a Fekete-víz és a Pécsi-víz rendezésére, a Korcsina-csatorna kiépítésére került sor.
A Fekete-víz jelentősebb ágainak, mellék-ágainak rendezésével egyidejűleg a Fekete-víz torkolatát is
új helyre helyezték. A régi torkolat Régi-Fekete-víz vízgyűjtőként maradt meg.
Tsz.: 1001
2011. december
Fájl: Baranya_TrT_II_2011_12_05
108