baranya megye területrendezési terve - Baranya Megyei ...

Baranya megye területrendezési terve – megalapozó munkarészek
a hatalmas túlerőben lévő török sereg ellen.
Mohács környékén az ember már az őskortól letelepedett. Az i. e. 1. századtól a 4. századig a terület
a Római birodalom Pannónia provinciájához tartozott. A környék a Duna mentén, a provincia határán
helyezkedett el, így a fontos védelmi vonal, a limes is erre húzódott. Mohácstól délre, a mai Kölkeden
volt Altinum, a limes egyik fontos állomáshelye. A római birodalom bukása után egy 6-7. századi, avar
kori település állt vidéken. A város nevét a források először 1093-ban említik, a kis falu lakói a pécsi
püspök jobbágyai voltak. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. A 15. században már
mezővárosként említették, a század közepén a kutatások szerint körülbelül 800 lelket számlált. Az
erőteljes déli török terjeszkedés miatt a várost palánkkal erősítették meg. A település határában
lezajló 1526. augusztus 29-ei tragikus kimenetelű vereség után a törökök a várost elpusztították.
Másfél évtizeddel később a palánkot újjáépítették, és ismét szandzsákközpont lett. A török megszállás
éveiben, illetve a 18. században érkeztek a városba a szerb, sokác és német betelepülők. A várostól
mintegy 20 km-re nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának
nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata. Mohács 1724-ben mezővárosi városi rangot kapott (utóbb
visszaminősítették). A reformkorban tovább erősödött Mohács kereskedelmi jellege. 1832-től a Duna
Gőzhajózási Társaság hajói járták a folyót. 1857-ben megépült a Pécs és Mohács közötti 56 km
hosszú vasútvonal, melyen a Pécsett bányászott szenet szállították a Dunára, melyet onnan hajókkal
vittek tovább. 1868-ban mezővárosi rangját elvesztette, és nagyközséggé fokozták vissza.
A 20. század elején új közintézményeket, polgárházakat, üzletházakat emeltek. 1918 és 1921 között a
város szerb megszállás alatt volt, 1921-ben a rövid életű Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság
része. A trianoni békeszerződés nem sokkal Mohács alatt húzta meg az új határt. Sok szerb
elköltözött a városból, de az 1920-as évek közepén a város létszáma ismét elérte a korábbit. Mai
városi és járásszékhelyi státuszát 1924-ben nyerte el. 1929-től megyei város. Ekkortájt kezdte meg
működését a gimnázium. 1956-ban a jeges árvíz miatt a szigeti tanyák 80%-a romba dőlt. Ezután
alakultak ki a Mohács-szigeti falusias Újmohács és Sárhát települések. Ezután kezdődött a város
intenzív iparosítása. A város napjainkban is dinamikusan fejlődik. 2002-ben Hild János-emlékérmet
kapott.
Palkonya
A Villányi-hegység északi oldalán elhelyezkedő települést először 1296-ban említik az írásos források
Polkona néven. Akkor a község a kéméndi uradalomhoz tartozott, amely a Győr nemzetségbeli
Konrád birtoka volt. Évszázadokon keresztül gyakran váltották egymást a tulajdonosok, és a
lakosságról is alig lehet már valamit felkutatni. A török időket követően a Batthyány-család birtokába
került. A falu horvát lakosságát a felszabadító harcok alatt veszítette el. A megcsappant lakosság
pótlására a 18. század 30-as éveiben és a rákövetkező években megindult a német és szerbhorvát
lakosság nagyarányú betelepítése a Duna mentén és a Dunántúlra, először szerbek, majd nem sokkal
később németek telepedtek be. A Württembergből érkezett telepesek leszármazottainak egy részét a
második világháborút követően kitelepítették Németországba. A plébánia 1745-ben létesült, korábban
a község a siklósi plébániához tartozott. Az első német nevek a telekkönyvben 1748-ban fordulnak
elő.
Palkonya ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A
község képe a tornácos házak fésűs beépítésével, majd a XIX. században kialakult pincefaluval érte
el mai formáját. Országos műemléki védettség alatt áll Palkonya katolikus temploma és pincesora. A
falu leghíresebb épülete a magyar körtemplomépítészet kiemelkedő alkotása, a klasszicista stílusú
római katolikus templom, amelyet a Batthyány-család építtetett 1816-ban. A palkonyai pincefalu fölött,
a lakóházak közül kiemelkedve uralja a település képét. A templom klasszicista stílusban épült, a
szabadon álló centrális templom kupolával fedve, tornya a szentélyrész mögött a bejárattal szemben
helyezkedik el.
A népi építészeti emlékként védett, 53 présház által alkotott, egymás fölött több sorban elhelyezkedő
pincesor településszerkezeti, gazdálkodástörténeti - és egyben kiemelkedő esztétikai érték is. A XIX.
század elején létesült, egységesnek látszó pincecsoport egyenként eltérő épületekből áll, és a
különböző korok építészeti stílusa érzékelhető rajtuk az átépülések következtében is. A domináns,
teljesen egyszerű, rétegvonalakra merőleges tetővel készült épülettömegek mellett megtalálhatók a
keresztbeforduló, íves és pillérsoros tornácú présházak is.
Tsz.: 1001
2011. december
Fájl: Baranya_TrT_II_2011_12_05
71