baranya megye területrendezési terve - Baranya Megyei ...

Baranya megye területrendezési terve – megalapozó munkarészek
Bóly
Földrajzi fekvését tekintve Bóly Baranya megye egykori mohácsi járásában fekszik. Mohács 15
kilométerre van a várostól keletre, Pécs 25 kilométerre nyugati irányban, dél felé pedig a villányi borok
és Harkány gyógyvizei várják a térségbe látogatókat.
Bóly az egykori dél-baranyai sváb falvak egyik gyöngyszeme, a település 1997-ben kapta meg a
városi rangot. Története, ahogy ezt a földből előkerült régészeti emlékek bizonyítják, a késői kőkorba
(neolit) nyúlik vissza. Bólyról 1093-ból, Szent László idejéből származik az első írásos emlék, mely
Bolok néven, egyházi birtokként emlegeti a települést, bár a temetőben található Római Castrum
korábbi idők emlékét idézi. A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1703-ban Bóly a
törökök kiverésében jelentős érdemeket szerzett Batthyány Ádám gróf tulajdonába került. A kialakuló
uradalmi központot Mária Terézia uralkodása alatt német jobbágyok népesítették be, akiknek utódai
ma is lakják e települést. A XIX. század végén a falu és az uradalom - házasságkötés révén - a
Mountenovo hercegi család birtokába került és maradt 1945-ig. A Batthyányak-Mountenuovok idején
alakult ki a település mai arculata, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá
és vált híressé kézműipara. A II. világháború után a Németországba kitelepítettek helyére felvidéki és
bihari magyarok érkeztek. A falu birtokosai fokozatosan fejlesztették ki az elhagyott, elhanyagolt
földeken a gazdaságukat. 1792-től pusztáikon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be, s fejlesztették,
korszerűsítették a szőlőművelést is. 1770-ben svájci tehenészetet létesítettek, a gazdaságban
foglalkoztatott szakemberek irányításával. A termékeny földeken jelenleg is gazdagon virágzó
növénytermelés folyik. Mezőgazdasági nagyüzemeinek gabona- és vetőmag termelése európai-hírű.
A települést övező lankákon dúsan terem a zamatos borszőlő, melyből a híres pincesorban készül a
hegy leve.
A város sík területen fekszik, csupán kétszer három domb látható a település északi és déli
határában. A várostól északra magasodik a Temető-domb, a Mária-hegy (Marienberg) és a Tukar. Az
utóbbi két dombon vannak a szőlőterületek, az előbbin a Batthyány-Montenuovo mauzóleum és a
temető tűnik szembe. A város déli területén emelkedik a Trischler-domb, a Szamárdomb és a Faludombja.
A klasszicista Batthyány-Montenuovo kastély helyén állt XVIII. századi vadászkastélyt 1805
és 1807 között klasszicista stílusban átépítették. A klasszicista stílus számos jellegzetes eleme
megtalálható az épületen: dór oszlopok, pilaszterek, nagyméretű timpanon, széles lépcsősor, rozetták,
és mélyített falmezők. Montenuovo Nándor 1921-ben végeztetett belső átalakításokat, amikor
jelentősen modernizálta az épületet. A Batthyány-Montenuovo mauzóleum építését Montenuovo
Vilmos felesége, Batthyány Julianna grófnő rendelte el 1879-ben. A neoromán–neogót stílusú épület
művészi kiképzésével a maga nemében országos viszonylatban is párját ritkítja. A pihenést,
kikapcsolódást szolgálja a feszített víztükrű uszoda, a jól kiépített kerékpárutak, lovaglási, vadászati
lehetőségek, a Kastélypark teniszpályái. A korszerű infrastruktúrahálózat és Ipari Park mellett
megtalálhatók a népi kézművesség hagyományait őrző mesterek is.
Bükkösd
Bükkösd neve viszonylag későn, 1448-ban bukkan fel írott forrásokban, Nagybekes alakban. A
magyar bükkös, bükkerdő jelentésű főnévből alakult ki. A mai település három falu és egy puszta
egyesülésével jött létre. Bükkösdön ma is megkülönböztetik Gorica, Megyefa és Bükkösd
településrészeket. A török hódoltság alatt elnéptelenedett település 1746 körül kezd benépesülni
németekkel és magyarokkal. Megyefa és Gorica a török uralom alatt elnéptelenedett, és a 18. illetve a
17. században kezdtek az előbbibe magyarok és németek, az utóbbiba szlávok és németek
betelepedni. A 18. századtól a Horváth család, a Petrovszky család, majd a Jeszenszky család
birtokolta. 1739-ben épült kápolnája Keresztelő Szent János tiszteletére. A Jeszenszky család 1788-
1790 között római katolikus templomot építtetett. 1787-ben a Petrovszky család kastélyt építtetett copf
stílusban, amely a Jeszenszky család birtokába került. A kastély parkja védetté van nyilvánítva. A
Jeszenszky család nevéhez fűződik a Megyefán 1788-ban épült másik kastély, amely méreteiben
jóval kisebb a bükkösdinél. A Kútnak vagy Török kútnak nevezett helyet 1792-ben Petrovszky
Zsigmond építtette. Említésre méltó műemléke még a Kálvária és a 1903-ban emelt harangláb. A
település az 1930-as években mezővárosi rangot kapott, évi négy vásártartási joggal. Lakóinak a
száma 1281 fő. A vezetékes víz és telefonhálózat van a faluban, a szennyvízelvezetését és a
hulladékbegyűjtést megoldották.
Tsz.: 1001
2011. december
Fájl: Baranya_TrT_II_2011_12_05
68