baranya megye területrendezési terve - Baranya Megyei ...

Baranya megye területrendezési terve – megalapozó munkarészek
a nádasokban fészkelnek a kis kócsagok, nagy kócsagok, bakcsók, vörös gémek, néhány pár
bölömbika. A gyakori szürke gém fűzligetekben költ. A terület déli részén a nyári lúd szigetszerű
előfordulású. A vonulási időszakban madárvendégek ezrei találnak táplálkozó és pihenőhelyet az
ártéren. A récék, ludak, kárókatonák gyakran áttelelnek. A veszélyeztetett denevérfajok menedéket
találnak a háborítatlan erdőkben.
A Dráva a Tiroli-Alpokban ered, hazánk területét Őrtilosnál éri el. A folyó gyors, esése jelentős, sok
hordalékot hoz magával. Az esése a magyar szakaszon fokozatosan csökken, hordalékát lerakja. A
Dráva jellegzetes képződményei a zátonyszigetek, melyek folyamatosan épülnek és pusztulnak,
ezáltal a helyüket is változtatják. Jellegzetes élőhelyei a pionír növényzetnek. A hazánkban csak itt
előforduló csermelyciprus, a tamariska rokona, pirosas szirmú virágai májustól fűzérekben nyílnak. A
partot ártéri ligeterdők kísérik, ahol fehér fűz, fehér nyár és fekete nyár a lombkoronaszint fái, gyakori
cserje a veresgyűrű som, de van kányabangita is. A dús aljnövényzet védett harasztjai a kígyónyelvpáfrány
és a téli zsurló, mely helyenként tömeges előfordulású. A szukcesszió következő állomása a
tölgy-kőris-szil ligeterdő a magasabb térszíneken. A lágyszárúak közül említést érdemel a nyugati
csillagvirág, kontyvirág, kardos madársisak, pirítógyökér és a borostás sás.
A nemzeti park Dráva-menti szakaszának változatos élőhelyein csaknem 4.500 állatfaj él. A drávai
tegzes jelzi, hogy a Dráva még tiszta vizű folyó, itt él a Földön az egyetlen életképes populációja. A
fokozottan védett dunai galóca, a magyar bucó, a pénzes pér és a sima tok, halaink ritka képviselői. A
kopár kavicszátonyokon újra költ a kis csér, a kis lile és a küszvágó csér is itt fészkel. A folyót kísérő
„magaspart”, a függőleges löszfal lakótelepet biztosít a parti fecskéknek, gyurgyalagoknak, de
fészkelnek itt jégmadarak és búbosbankák is. A Dráva a vízimadarak vonulásában és telelésében
meghatározó szerepet tölt be. Az állóvizek befagyása után sok ezer madár gyülekezik ide a nyílt
víztükörre. A puhafaligetekben él a magyar színjátszólepke, a keményfaligetek és üde lomberdők
puhatestűi a nyugati ajtóscsiga és a hazánkban csak itt élő Helicigona planospira. Madártani értékeik
a fokozottan védett rétisas, fekete gólya, barna kánya.
A folyó mentén található kistelepülések lakói elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak,
szarvasmarhát, csikót, birkát és disznót legeltettek. A régi mesterségek, mint a teknővájás és a
kosárfonás a puhafaligetekhez kötődtek. A keményfás erdők kiváló faanyagát palánkvárak építésére,
hamuzsír készítésére használták fel. Az Ormánság egyes falvaiban - Kórós, Drávaiványi, Adorjás,
Kovácshida - ma is megnézhetjük a festett fakazettás templomokat.
Tájvédelmi körzetek
Kelet-Mecsek TK
A nemzeti park ártéri területeitől elkülönülő, a környező sík- és dombvidékekből kiemelkedő egyetlen
hegyvidéki tájegység a megyében a Mecsek. A KNy-i kiterjedésű hegység szubmediterrán hatásokat
tükröző élővilága, a kiterjedt erdőségek, a déli oldalakra felhúzódó gyümölcsösök, szőlők,
szelídgesztenyések, a környező területeket figyelő egykori őrtornyok maradványai és a szerény, de
mégis tiszteletet parancsoló megjelenésű középkori templomok sajátos, mással összetéveszthetetlen
délvidéki hangulatot árasztanak.
A Mecsekre jellemző gyűrt, töréses szerkezetű triász és jura kori mészkő mellett a kelet-mecseki
részeken a kréta időszaki vulkánosság hatására magmás kőzetek is keletkeztek. Ezen vulkáni
kőzetek képviselője a sajátos, csengő hangú fonolit és a vele együtt előforduló trachidolerit.
A Mecsek éghajlatára jellemzőek a szubmediterrán hatások nyomán kialakult éghajlati különbségek
az északi és a déli hegyoldalak között és az így választóvonalként működő hegygerincek. Az évi
csapadék átlaga 710 mm, a középhőmérséklet 10,0 C° körül mozog. A terület legfontosabb vízgyűjtője
É-on a Völgységi-patak, ÉNy-on a Baranya-csatorna, DNy-on a Pécsi-víz és D-en a Vasas-Belvárdi
víz. Ezen vízfolyásokat a hegységben rendszerint a földtani felépítéshez kötődő számú és vízhozamú,
mintegy ezer forrás táplálja.
A Kelet-Mecsek hatalmas erdőtömbjét É-ról és D-ről száraz gyepterületek övezik. A löszborította
domboldalakon degradált lejtősztyeppek sudárrozsnok gyep (Bromion)- szerű társulásokat alkotnak.
Jellemző e gyepekre a fajgazdagság és a védett fajok nagy száma. A terület erdeinek fő tömegét
Tsz.: 1001
2011. december
Fájl: Baranya_TrT_II_2011_12_05
54