(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

V. A vastag- és végbélrákok
korai felismerése szűréssel
Magyarországon 2003-ban 5 095 személy, 2 787 férfi és 2
311 nő halt meg vastagbél-, és végbélrák miatt; ezzel a gyakorisággal
a kolorektális rákok a daganatos halálokok sorában
mind a férfiaknál, mind a nőknél a tüdőrák mögött – de azzal
közel azonos gyakorisággal – a második helyen állnak. Mind
a diagnosztizált új esetek száma, mind a halálozás évről-évre
emelkedik. Ez a riasztó tény cselekvést sürget.
Keletkezésük okát nem, de kialakulásuk módját, fejlődésmenetét
viszonylag jól ismerjük. Ebből következik, hogy
elsődleges megelőzésük lehetőségei korlátozottak, a szűrés
útján megvalósuló másodlagos megelőzésük – és a korai felismerést
követő korai kezelés – viszont ígéretes stratégia a
halálozás mérséklésére.
Keletkezésükben mind az életmóddal, különösen a táplálkozási
szokásokkal összefüggő külső, mind pedig öröklött
hajlam és genetikai tényezők szerephez jutnak. Az ilyen sporadikus
esetek teszik ki a vastagbélrákok nagyobb hányadát
(mintegy 75%). A vastagbélrák molekuláris genetikai hátteréről
mind több ismeret gyűlik össze, ezek az ismeretek azonban
– egyelőre – a gyakorlatban nem növelik a megelőzés esélyeit.
Tudni lehet, hogy a betegség családi halmozódása, a familiáris
adenomatózus polipózis és egyes örökletes családi daganatos
szindrómák jelentenek fokozott kockázatot.
Az átlagos és fokozott kockázat
Az áltagos és fokozott kockázat elkülönítése a szűrési stratégia
megválasztása szempontjából fontos. A vastagbélrák kialakulása
különösen azokat veszélyezteti, akiknek egy, vagy több egyenes
ági rokona körében már előfordult vastagbélrák, vagy familiáris
polipózis szindróma, vagy akik maguk krónikus vastagbélgyulladásban
(colitis ulcerosa) szenvednek, vagy személyes anamnézisükben
vastagbél-adenoma, vagy polip szerepel. A fokozottan
veszélyeztetett személyek fokozott orvosi figyelmet igényelnek.
A betegség növekvő gyakorisága azonban indokolttá teszi, hogy
az egészségügyi ellátórendszer onkológiai ébersége – a tünetmentes
személyek rendszeres szűrővizsgálata formájában – az
átlagos kockázatot hordozó népességre is kiterjedjen.
2. A vastag-, és végbélrákok
fejlődésmenete: esély a szűrésre
A vastagbélrák kialakulása többszakaszos folyamat, amelyet az
„adenoma-carcinóma szekvencia” jellemez. Ismereteink szerint
ugyanis a vastagbél rákjai – bár keletkezhetnek „de novo”,
a bél ép nyálkahártyájából is – többségükben a bélnyálka-
121
V. A vastag- és végbélrákok korai felismerése szűréssel
hártya jóindulatú adenomatózus, leggyakrabban a villózus
szerkezetű polipjaiból indulnak ki. Ezek gyakorisága – patológiai
megfigyelések szerint – 30-40%, férfiaknál gyakoribb,
mint nőkben; gyakoriságuk a korral nő, 60 év felettiekben
akár 60% is lehet. Egyes becslések szerint az átlagnépesség
5-10%-ában lehet adenomák jelenlétével számolni; ezeknek
10%-ában várható malignus átalakulás. A rákkeletkezés
valószínűsége a polip nagyságával arányban nő; az átalakukás
valószínűségét az 1 cm-nél nagyobb, és különösen a többszörös
polipok esetében 8-24%-ra teszik.
Az átalakulás lassan, évek során megy végbe. A már kifejlődőben
lévő rák sokáig a bélfalra szorítkozik, lassan progrediál,
és bár lassú kifejlődése során gyakran szakaszosan vérzik,
hosszú ideig tünetmentes marad. Fejlődésmenetére jellemző
a hosszú ideig – átalagosan 7-8 évig – fennálló preklinikai
kimutatható szakasz, ami a kolorektális rákot szűrővizsgálatra
különösen alkalmas célbetegséggé teszi.
A tünetmentes szakaszban felfedezett vastagbélrák kezelés
utáni prognózisa jobb, mint a már tüneteket okozó elváltozásoké.
A szűrővizsgálat célja ezért a vastagbélrák rákmegelőző
állapotainak tekinthető 1 cm-nél nagyobb, villózus szerkezetű
adenomatózus polipok és a már kialakult, de korai, még csak
a bélfalra szorítkozó rákok felismerése és kezelése az átlagosan
veszélyeztetett, tünetmentes népesség időről-időre megismételt
vizsgálata által. A premalignus adenomák felismerése és
eltávolítása kihúzza a talajt a vastagbélrák keletkezése alól,
nyilvánvalóan csökkenti gyakoriságát.
3. Szűrővizsgálati módszerek
A szűrővizsgálat céljaira számos többé-kevésbé alkalmas módszer
alkalmazásával próbálkoznak. Ezek mindegyike kínál
előnyöket, de fogyatékosságaik is vannak. A rektális digitális
vizsgálat és az endoszkópos módszerek fogyatékossága leginkább
korlátozott hatótávolságukból adódik. (1.sz.táblázat). A
székletbeli rejtett vér kimutatása laboratóriumi úton ugyancsak
nem fogyatékosság nélküli, de a tünetmentes népesség
szűrővizsgálatára leginkább alkalmazhatónak bizonyult.
3.1 A rektális digitális vizsgálat
A klinikai vizsgálat fontos, elengedhetetlen része, ámde nem
a szűrésnek. Érdeme, hogy a rektum dorzális, az endoszkópos
vizsgálattal nem látható fala is tapintható. Fogyatékossága,
hogy hatótávolsága nem több a vizsgáló új hosszánál, így csak
a végbélgyűrűtől számított 7-10 cm távolságon belüli polipok