(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ
(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ
(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
cervikális intraepiteliális neopláziák (CIN) kialakulásában,<br />
és így a méhnyak keletkezésében is. Az HPV olyan „rizikótényező”,<br />
amely bár szükséges, de önmagában nem elégséges<br />
a méhnyakrák keletkezéséhez. Az invazív méhnyakrák és a<br />
CIN súlyosabb fokozataiban a HPV-DNS a sejtek több mint<br />
90%-ában kimutatható.<br />
A magyar nőlakosság genitális HPV fertőzöttségéről nincsenek<br />
pontos adatok. Becslések szerint a szexuálisan aktív fiatal<br />
nők 20-40%-a fertőzött, az immunmechanizmusok azonban<br />
a nők többségénél képesek kivédeni a fertőzést. A nők csak<br />
kisebb hányadában állandósul a fertőzöttség úgy, hogy hosszabb<br />
tünetmentes időszak után az a daganatkeletkezés lehetőségét<br />
hordozza.<br />
A sejtmorfológiában régóta ismert koilocitózist a vírus<br />
okozta jellegzetes elváltozásnak tartják. Ezt a szűrővizsgálat<br />
alkalmával a sejtvizsgálatot végző citológus felismeri, és a leleten<br />
jelzi a HPV valószínűségét.<br />
A vírusok jelenléte a sejtekben önmagában nem jelenti a rák<br />
közvetlen kockázatát, de mindenképpen szakorvosi figyelmet<br />
érdemel. Az HPV meghatározása és a típus-meghatározás<br />
olyan esetekben ajánlható, amikor a citológiai lelet kérdéses<br />
ugyan („P3”, vagy ASCUS), de sem a klinikai, sem a kolposzkópos<br />
vizsgálat nem igazol gyulladást, sem „kóros hámot”.<br />
Ilyenkor, ha a HPV kimutatás negatív eredménnyel jár, ajánlatos<br />
a citológiai vizsgálat ismétlése, pozitív esetben szövettani<br />
vizsgálat indokolt. Ez azonban már nem a szűrővizsgálat<br />
keretében történik.<br />
3.4.2 A citológiai és szövettani vizsgálatok kapcsolata<br />
Általánosan elfogadott álláspont szerint a citológiai vizsgálat<br />
detekciós módszer: feladata az, hogy felhívja a figyelmet olyan<br />
hámrendellenességekre, amelyek – a diagnózis felállítása<br />
érdekében – szövettani vizsgálatot indokolnak. A szövettani<br />
vizsgálatot még a Bethesda leletező-rendszer sem teszi<br />
nélkülözhetővé, amelynek pedig lényeges eleme a citológiai<br />
kenetben látott hámelváltozás leírása, utalás az eredetére és<br />
súlyosságának minősítése.<br />
Az, hogy egy citológiai lelet korrekt-e, vagy hibás, a kórlefolyás,<br />
vagy a citológiai vizsgálatot követő szövettani vizsgálat<br />
eredménye ismeretében dönthető el. Tévedésről akkor esik<br />
szó, ha a citológiai és a szövettani lelet nem egyezik meg.<br />
A tévesen negatív, vagy ál-negatív esetek – meghatározás<br />
szerint – azok a szövettanilag daganatosnak bizonyult esetek,<br />
amelyekben a korábbi citológiai lelet negatív volt. Tévesen<br />
pozitívnak, vagy ál-pozitívnak akkor mondunk egy esetet, ha<br />
a citológiai lelet rosszindulatúságra utalt, ezt azonban a szövettani<br />
vizsgálat nem igazolta. A szövettani vizsgálat tehát a<br />
citológiában is egyre nagyobb hangsúlyt kapott minőségellenőrzés<br />
legfontosabb eszköze.<br />
Mit jelent a negatív szövettani lelet? Azt, hogy a szakma<br />
szabályai szerint vett és feldolgozott szövetmintából készült<br />
metszetekben kötőszövetes alappal rendelkező, ép hámmal<br />
fedett szövetrészek láthatók<br />
Mit jelent a pozitív citológiai lelet? Azt, hogy a szakma<br />
szabályai szerint készült, megfelelő minőségű kenetben kóros<br />
morfológiájú sejtek vannak, amelyek arra utalnak, hogy rákmegelőző<br />
állapotokból cervikális intraepitheliális neopláziából<br />
(CIN), vagy éppen rákból származnak.<br />
III. Szűrővizsgálatok a méhnyakrák okozta halálozás csökkentése céljából<br />
60<br />
3.4.3 Diagnosztikus tévedések<br />
A citológiai és szövettani gyakorlatban gyakran előfordul,<br />
hogy pozitív citológiai vizsgálat után készült műtéti mintában<br />
nincs nyoma a citológiai leletben feltételezett elváltozásnak:<br />
a diszlpázia, vagy in situ rák szempontjából nem informatív.<br />
Előfordul természetesen ennek a fordítottja is: a negatív citológiai<br />
vizsgálat után kapott pozitív szövettani lelet. Az ilyen<br />
„diagnosztikai tévedések” rontják a módszer és a vizsgáló hitelét,<br />
és károsak lehetnek a beteg számára.<br />
Kérdés az, hogy kizárólag a vizsgáló tévedése áll a citológiai<br />
és szövettani leletek eltérésének hátterében, vagy lehetnek-e<br />
annak más okai is?<br />
3.4.3.1 Pozitív citológia – negatív szövettan?<br />
Gyakorlott citológusokat és patológusokat tömörítő „baráti<br />
kör” (CYBA-kör) – nagy anyag elemzése alapján – pozitív<br />
citológiai lelet utáni negatív szövettani eredménynek négy<br />
lehetséges okát nevezte meg (lásd Magyar Nőorvosok Lapja<br />
61: 497-501. 1998.).<br />
1. a citológiai és a szövettani minta vétele között kevés idő telt el<br />
A mintavételre használt eszköz által okozott trauma, bármilyen<br />
enyhe is, „letörli” a felszíni hámot, azaz a hámfelszín<br />
sérülését okozza, amelyeknek élettani regenrációja – megfigyelések<br />
szerint – 5-7 napot, a hám és kötőszövet teljes<br />
helyreállítása pedig – a sérülés kiterjedésétől függően – 6-7<br />
hetet vesz igénybe. Ha a citológiai mintavételt gyors egymásutánban<br />
ismétlik meg, vagy szövettani mintavétel (konizáció)<br />
túl gyorsan követi a citológiai vizsgálatot, nagy a<br />
valószínűsége annak, hogy – mivel az idő rövidsége miatt a<br />
mintavétel idejéig a hám még nem regenerálódhatott – nem<br />
kerül kórjelző sejt, vagy szövet a mintába. Az ebből származó,<br />
a nőgyógyászt is félrevezető leleteket elkerülendő, ajánlja az<br />
1988. évi Módszertani Levél („A méhnyakrák rákmegelőző<br />
állapotainak felismerése és terápiája”, Szociális és Egészségügyi<br />
Közlöny 11: 524-528. 1988.), hogy az ismételt kenetvételek<br />
között mintegy 6 hét teljen el. A hám újraképződéséhez szükséges<br />
időt a szövettani mintavétel (konizáció) időzítésében is<br />
ajánlatos figyelembe venni, és azt legalább két hét kivárási idő<br />
után elvégezni<br />
2. A mintavétel szövettani vizsgálat céljára nem megfelelő<br />
A pozitív citológiai lelet birtokában – a diagnózis felállítása<br />
céljából – a nőgyógyász szövetmintát vesz szövettani vizsgálat<br />
céljára. Ennek az ajánlott módja a konizáció, azaz az egész<br />
porció-felszín és a méhnyak magas, kúp alakban elkeskenyedő<br />
részsének kimetszését, amelynek tengelyében a nyakcsatorna<br />
áll. Ha a kúp nem kellően magas, előfordul, hogy az elváltozás<br />
magasabban helyezkedik el, és nem kerül be a kimetszett<br />
konizátumba. A magasan ülő elváltozás esetleg az endocervikális<br />
kaparékba sem kerül be. Az eredmény: pozitív citológia<br />
után negatív szövettan.<br />
3. A szövettani feldolgozás nem kellően alapos és gondos<br />
A konizátum sorozatmetszetek készítésére alkalmas, ezért az<br />
invázió bizonyítására, vagy kizárására, az intraepiteliáis, in situ<br />
rák kórismézésére egyedül megfelelő módszer. Az endocervi-