(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

A tapintással negatív „szűrővizsgálat” legnagyobb veszélye
az, hogy alaptalan biztonságérzetet adhat a vizsgált személy
számára, mert a kicsi, a tapinthatóság határán belüli, ezért
észrevétlen maradt daganat az emlőben zavartalanul tovább
növekszik. Értelemszerűen kockázatos olyan un. “előszűrő”
módszerként is alkalmazni, amelynek eredményétől teszik
függővé a mammográfiás vizsgálat elvégzését
1.1.3 Az emlők önvizsgálata
Általános tapasztalat, hogy mindmáig leginkább az asszonyok
saját maguk ismerik fel a saját emlőjükben akár a jóindulatú,
akár rosszindulatú, de mindenképpen orvosi figyelmet
érdemlő csomókat. Erre a tényre alapozva igyekeznek népszerűsíteni
világszerte az emlők önvizsgálatát, mint az emlőrák
felkutatásának egyik lehetséges módszerét. Az eljárás nem
költséges, veszélytelen, egyszerűen kivitelezhető.
Az emlők önvizsgálatát – az egészségnevelés minden lehetséges
eszközét felhasználva – tanítják a lányoknak és asszonyoknak.
Hangsúlyozzák, hogy rendszeresen és módszeresen kell gyakorolni.
Azt ajánlják, hogy a 20 évnél idősebb nők hónapról-hónapra,
a menstruációt követő 5-7. napon, amikor az emlők puhák és jól
áttapinthatók, a már menopauzában lévők pedig a hónap egy meghatározott,
szabadon megválasztott napján végezzék az önvizsgálatot.
A önvizsgálat műfogásait az 1. melléklet írja le.
Az emlők önvizsgálatának értékéről nem rendelkezünk
bizonyítékokkal. Randomizált kontrollált vizsgálatokban a
felfedezett daganatok arányszámában az önvizsgálatot rendszeresen
gyakorlók és nem gyakorlók között nem mutatkozott
különbség. Arra sincs bizonyíték, hogy csökkentené az emlőrák
okozta halálozást. Kétségtelen azonban, hogy az emlők
önvizsgálatát rendszeresen gyakorlók között kevesebb 2 cmnél
nagyobb, elhanyagolódott rák fordul elő, mint az azt nem
gyakorlók között; ez a „down grading” viszonylagos haszna
mellett szól. Az is tény, hogy ha mammográfiás szűrőprogram
működik, az önvizsgálatot végző asszonyok korábban ismerik
fel a szűrővizsgálat idején még nem mutatkozó, vagy „elnézett”
intervallum-rákokat.
Az emlők önvizsgálatának az értékét mára mind többen
vitatják. Rovására írják, hogy oktatása rossz hatásfokú, mert
ott is, ahol a nőlakosság 80%-a tudja, csak 3%-a gyakorolja az
önvizsgálatot. Kritikusai felróják azt is, hogy sokan ál-pozitív
ön-lelettel fordulnak orvoshoz, ami nem csak azért baj, mert
indokolatlanul terheli meg az egészségügyi ellátórendszert,
hanem főleg azért, mert ha csak időlegesen is, ijedtséget,
aggodalmat, azaz „pszihológiai morbiditást” eredményez az
asszonyok számára. Ugyanakkor sok az ál-negatív lelet is, ami
viszont alaptalan biztonságérzet ad.
1. táblázat
76
IV. Emlőszűrés
Az önvizsgálat gyakorlata hasznot akkor hozhat, ha tudatosítjuk,
hogy – bár nevezik „önszűrésnek” is – az emlők
önvizsgálata önmagában nem szűrővizsgálati módozat, azt, ha
elérhető, nem teheti feleslegessé.
Mind többen úgy vélik, hogy leginkább azzal, hogy már fiatal
lányokra is kiterjesztik az önvizsgálat propagálását, több kárt okoznak,
mint hasznot, mert az alapjában véve negatív üzenet, hogy
„szorgalmasan keresd emlődben a rákot és az a jutalom, ha megtalálod”,
nemkívánatos lélektani mellékhatások forrása lehet.
Ezt a csapdát elkerülendő, az önvizsgálat változatlan gyakorlatához
újabban „pozitív” egészségnevelési üzenetet társítanak:
„Ismerd meg emlőidet!” azaz, ki-kiismerje saját emlőjének
alakját, tapintatát, ciklikus és a korral járó változásait,
és akkor forduljon orvoshoz, ha a megszokottól eltérőt észlel.
1.1.4 Más képalkotó módszerek
A korábban alkalmazott nem-radiográfiai képalkotó módszereket,
mint amilyen a termográfiás vizsgálat és az ultrahangvizsgálat,
ma már önmagában szűrővizsgálati célra bizonyítottan
alkalmatlannak tekintik. Az ultrahang-vizsgálat ma is
az emlődaganatok diagnosztikájában, így a mammográfiás
szűrővizsgálattal nyert nem-negatív esetek további, kiegészítő
vizsgálatában is nélkülözhetetlen eljárás.
1.2 Az emlővizsgálati módszerek értéke
Az emlők szűrővizsgálatában alkalmazott módszerek érzékenységét
és fajlagosságát hasonlítja össze a 1. számú táblázat.
A módszerek érzékenysége tág határok között változik.
Meghatározásának gyenge pontja az, hogy a szenzitivitás
kiszámításához szükséges a módszer által „elnézett” ál-negatív
esetek ismerete, ez pedig csak a szűrővizsgálatok után, esetleg
a két egymást követő szűrővizsgálat közötti „intervallumban”
válik ismertté (ha ugyan ismertté válik egyáltalán).
Félrevezető lenne a mammográfia érzékenységéről beszélnünk
anélkül, hogy tekintettel lennénk arra: a mammográfia
klinikai-diagnosztikai, vagy szűrési alkalmazásáról van-e szó.
A kettőt más-más mérce alá kell állítanunk, hiszen a klinikai
mammográfia diagnosztikai alkalmazásakor a vizsgáló – a
klinikai adatok birtokában – már tudatában van a vizsgálandó
elváltozás klinikai jellegzetességeinek, esetleg az aspirációs
citológiai leletnek is. A szűrési mammográfia végzésekor
viszont “tűt keressünk a szalmakazalban”, ezért a módszer
érzékenysége valamivel alacsonyabb.
Az összehasonlított vizsgálómódszerek fajlagossága kevésbé
különbözik egymástól.
Módszerek érzékenységének és fajlagosságának összehasonlítása
Érzékenység (%) Fajlagosság (%)
Mammográfia * 78-92 96-97
Fizikális vizsgálat * 57-83 89-96
Mammográfia és fizikális vizsgálat ** 91-96 87-97