(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

More documents

Recommendations

Info

2.2 A rák képe a köztudatban Az úgynevezett ”címkéző” teoretikusok azt állítják, hogy a már korábban létező két elem integrálásában a ”társadalmi reakció” katalizátorként működik; ezek az elemek társadalom által felismert sztereotipikus betegség ”cimkék”, és a viselkedés vagy rendellenesség, amiket a betegség megalkotásakor felcimkéznek Ebben a fejezetben a ráknak a köztudatban már létező, sőt gyökeret vert ”sztereotípusával” foglalkozunk. Számos tanulmány mutatja, hogy a ráktól és a velejáró következményektől való félelem a szorongás fő forrása azoknak a nőknek a körében, akik méhnyak, vagy emlőszűrésen vesznek részt. Ez a szorongás lényegében nem teljesen megalapozott, mert a szűrési programok - mint arra már utaltunk - nem a rák kimutatását tűzik ki célul, hanem elsősorban a biológiai kockázati tényezőkét. (Azokat az eseteket, amelyekben tünetmentes nők szűrése már invázív léziók felfedezését eredményezi, itt nem tárgyaljuk.) Tapasztalat szerint sok gyötrelem származik abból, hogy a szűrésen résztvevők nem kapnak megfelelő információt ennek a preklinikai fázisnak a természetéről, ezért sok a szükségtelen szorongás és stressz. Mihelyt szóba kerül a rák, mint lehetőség, azaz mint lehetséges „veszedelem”, az információhiány azt eredményezi, hogy a „páciens” a lehető legrosszabbat feltételezi. A laikus értelmezés közelebb áll a hagyományos orvosi, mint a megelőző orvosi értelmezéshez és az ehhez az állapothoz kapcsolódó jelentést erősen befolyásolja az a kép, ami a köztudatban él a rákról. Ez úgy állítja be a betegséget, mint elkerülhetetlen rombolóerőt. A legenyhébb utalás a rákra ugyanazt a negatív metaforikus képet hordozhatja, mint a teljes egészében kifejlődött betegség. Ennek a köztudatban élő képnek a vizsgálatához fordulunk most annak érdekében, hogy jobban megértsük a szűrési folyamat különböző fázisaiban levő nők tapasztalatait. 2.2.1 A rák = szörnyeteg Az emberek az összes létező betegség közül a rákot tartják a legijesztőbbnek. Az interjúalanyok általában különlegesen negatív metaforikus kifejezésekkel írják le a rákot, mint az emberi test és lélek megállíthatatlan pusztítóját, a Halál diadalát az Élet felett, a Gonoszét a Jó felett. Ez a köztudatban élő kép magában foglalja az emberiség két legrégebbi és legjobban rettegett félelmét: a megcsonkítást (a kezelés eredményeképpen) és az „elevenen felfalattatást” ( a rossz sejtek „megeszik a jókat”). Ilyen módon a rák csatlakozik a szörnyetegek hosszú sorához. A rák olyan állapot, melyhez babonás rettegés társul az érthető és ésszerű félelem mellett. Beszélni róla annyi, mint megidézni. Egy tanulmány szerint a rák azért olyan rémisztő, és a rákfóbia azért a leggyakoribb betegség-félelem, mert oly szoros a kapcsolata a Halállal, sal, Rokkantsággal, Függőséggel, és a Kulcskapcsolatok széthullásával. (az 5 „D”, ugyanis az angol nyelvben mind az 5 szó, illetve kifejezés D betűvel kezdődik). A ráktól való általános félelem magyarázza azt az általános tapasztalatot is, hogy az emberek túlbecslik a rák elterjedtségét, a rákkal együtt járó rokkantságot, életstílus-változtatás és fájdalom mértékét, és alábecsülik annak túlélési arányait. 32 II. A lakossági részvétel: a szűrés társadalmi elfogadottsága 2.2.2 Rejtelmesség veszi körül Egy másik tényező, amely közvetlenül hozzájárul a rák végzetet hordozó képéhez, az a rejtelmesség, mely körülveszi annak okait. Úgy vélik, hogy a rák véletlenszerűen csap le. A tanultabb, ”középosztálybeli” nők elég jól ismerik a rákot okozó tényezőkről a jelenlegi hivatalos elméleteket - mint például az életmód, különösen a dohányzás - de megkérdőjelezhető, hogy ezek a középosztálybeli nők mennyire hiszik azt, amit mondanak. A kevésbé iskolázott nők közül sokan hangoztatják, hogy a rák ”valamennyiünkben jelen van, de csak nem mindenkiben kezd el működni”. Jobban kételkedtek a hivatalos elméletekben, sokkal inkább hisznek személyes tapasztalataiknak, illetve annak, amit a saját társadalmi „hálózatuk” egyéb tagjaitól hallottak. A válaszadók nem tudtak egyértelmű sztereotípust megnevezni, hogy kinél valószínű, hogy rákban betegszik meg, noha tudtak sztereotípust alkotni a legtöbb egyéb betegségre; ez azt sugallja, hogy valamennyien sebezhetőek vagyunk vele szemben. A kórokokkal kapcsolatos bizonytalanság az egyik oka annak, hogy a köztudatban a rák még mindig nagymértékben gyógyíthatatlan betegségnek számít. Bár egyre több tapasztalat szól amellett, hogy a rák gyógyítható, ha időben észreveszik, és a szűrést nagy általánosságban hasznosnak tartják, mégis ez a látszólagos optimizmus bizonyíthatóan nem elég erős ahhoz, hogy legyőzze a köztudatban élő negatív, pusztító képet. Jellemző az is, hogy a szűrés értékét nem a megelőzésben látják az emberek, hanem jórészt egy biztosíték-nyújtásban és a „korai felismerés” nem teljesen egyértelmű fogalmában korai rákról, rákmegelőző állapotról, vagy kockázati tényezőről van-e szó. 2.2.3 A „cimkézés” A rák köztudatban élő képének egyik nagyon fontos aspektusa a szűrés káros következményeit illetően az a hozzáállás, amivel az emberek a betegséghez és a rákbetegekhez viszonyulnak. Egyértelműen bizonyítható, hogy a rák stigmatizáló betegség, ezért a „címke” felragasztásának és jelentésének hosszú távú következményei vannak. Még a hamis pozitívak esetében is tönkreteszi az identitást, mert ”még a gyanú árnyéka is megbélyegző”. Tanulmányok kimutatták, hogy a rákbetegeknél csak az AIDS-betegek, az alkoholbeteg és a szellemi fogyatékosok egyes csoportjait ítéli meg a közvélemény kedvezőtlenebbül és nézik le jobban. A sok orvos által kimutatott a rákkal és a rákos betegekkel kapcsolatos negatív érzelmek; a jól ismert érzelmi visszahúzódás; a barátok és családtagok kapcsolatkerülése és meg nem értése a rákos betegek iránt; valamint a munkabeli megkülönböztetés sokféle formája a kezelés után dolgozni visszatérő munkavállalók irányában csak néhány példa azon események hosszú sorából, amelyek bizonyítják, hogy a rák stigma nagyon is létezik. 2.2.4 Az áldozat hibáztatása Ma a rák olyan betegség, mint a lepra volt évszázadokkal ezelőtt, ami erős morális színezettel rendelkezik. Ennek fő okát
azok a betegségek áldozatait hibáztató etiológiai elméletek képezik, amelyek jelen vannak a tömeg-tájékoztatásban, és amelyeket az orvosi gyakorlat is megerősít az orvos-beteg kapcsolat során. Talán a legtipikusabb esete ennek a méhnyakrák. Alig van ebben a témában olyan tanulmány, amely ne jegyezte volna meg legalább egyszer, hogy „az apácák nem kapják meg, de a prostituáltak igen”. Az ilyen kijelentések nemcsak felelőtlenek, de ártalmasak is, mivel morális fogyatékossággal vádolják a beteget, és tökéletes példaként szolgálnak „áldozat-hibáztató” ideológiához. Soha senki nem említi azt a tényt - mivel ez nem illik bele az ideológiába - hogy bármelyik heteroszexuális nő (aki nem szükségszerűen lazább erkölcsű, mint bármely más becsületes ember), 35 év fölött lehetséges jelöltként szerepel. A tömegtájékoztatás sztereotipizálja azt, hogy az a nő, akire jellemző a promiszkuitás, „magának köszönheti” a betegségét. Ez azt eredményezi, hogy a nők áldozatnak érzik magukat. Az orvos-beteg kapcsolat során az orvos maga is bűntudatot ébreszt(het), azáltal, hogy gyakran megkérdezte a betegeket, hogy hány évesek voltak, amikor az első szexuális kapcsolatukat létesítették (ami nyilvánvalóan a magánszféra szükségtelen megsértése), és felhozzák a beteg szexuális magatartását akkor, amikor a betegség etiológiáját magyarázta; ez ahhoz vezet, hogy a beteg a saját tökéletesen normális múltbeli viselkedését negatívabban értelmezte újra. Ezek a kulturális összefüggések, úgymint a rák képe a köztudatban és a szűréssel kapcsolatos tévhitek jelentősen befolyásolják a szűrés gyakorlatát. Az egyik ilyen tévhit a szűrés által felszínre hozott patológiai rendellenességek értelmezésével függ össze. 2.3 A kockázat, mint betegség. A patológiai abnormalitás értelmezése Miután a pozitív szűrővizsgálati eredmény a diagnózis által megerősítést nyert, a szűrt egyén belép a beteg szerepbe. Mint ezt már említettük, a ”betegség” egy szociálisan értelmezett és szubjektíven megélt állapot, amelynek alapja egy, az orvosok által diagnosztizált, objektív biológiai realitásban gyökerező patológiai állapot, azaz ”kór”. A kór jelentését és „valódiságát”, realitását adottnak veszi az orvostudomány és a társadalom is. Ám a patológiai abnormalitás értelmezése sem egyértelmű. Azt állítottuk, hogy a pozitív eredménnyel szűrt egyénnek az aggodalmát és félelmét nem feltétlenül a talált abnormalitás, hanem annak értelmezése okozza. A nem filozófiával, szociológiával vagy szociálpszichológiával foglalkozó egyének számára talán abszurdnak tűnik az a gondolat, hogy más egy dolog és más annak jelentése. A mi szempontunkból viszont ez kulcskérdés. Ha valamit igaznak gondolunk, az igaz is lesz a következményeiben. De hogy vonatkozik ez a mi esetünkre? A következőkben a szűrés célállapotának, a méhnyak- és emlőrák kimutatható preklinikai fázisának epidemiológiai, orvosi és „szenvedő alanyi” értelmezéséről beszélünk. Epidemiológiai szempontból a kimutatott enyhe, mérsékelt és előrehaladott diszplázia biológiailag úgy jellemezhetőek, mint potenciálisan megnövekedett esély arra, hogy rosszindulatúvá váljanak. Tehát az átlagosnál magasabb az esély arra, hogy a szóban forgó egyén rákos lesz (ami alatt itt invazív rákot értünk). 33 II. A lakossági részvétel: a szűrés társadalmi elfogadottsága 2.3.1 Mit jelent a kockázat? A gyakorló orvos szempontjából ez az állapot a ráknak egy korai és kezelhető fázisa. A páciens viszont a biológiai kockázatot egy jelenlegi, vagy későbbi betegség valós tüneteként éli meg. Az epidemiológusnak a kockázat egy objektív, tudományos és statisztikai fogalom, mely a népesség szintjén összefüggéseket ír le valószínűségként megfogalmazva; például, carcinoma in situ esetek 40%-a invazív méhnyakrákká alakul. Ez azonban nem nyújt gyakorlati segítséget a gyakorló orvosnak, akinek arra kell gondolnia, hogy egy adott betegében kifejlődik-e a betegség vagy sem, mert egy adott személy esetében döntést kell hoznia, és a döntés magában foglalja a tévedés, a hiba kockázatát. Ez kiváló példa a „döntéshozási szabályokra”, amelyek diagnosztikai bizonytalanságok esetében irányítják az orvos viselkedését. Azt a szabályt, hogy bizonyos hibákat jobban el kell kerülni, mint másokat, normális esetben nem lehet megkérdőjelezni. Általánosan elfogadott, hogy nagyobb hiba egy beteg embert egészségesnek nyilvánítani, mint egy egészségeset betegnek. Ez a döntéshozási szabály erősen az orvosi beavatkozás malmára hajtja a vizet a szűrés esetében is. Ez a szabály két feltételezésen nyugszik. Az első az, hogy „a kór” egy meghatározott, megállíthatatlanul súlyosbodó folyamat, amely kezelés és beavatkozás nélkül az egyén életét, testi épségét veszélyezteti. Ez, mint láttuk, nem feltétlenül van így. A második feltételezés az, hogy az orvosi diagnózis és beavatkozás önmagukban nem károsak a páciensre nézve. A mi esetünkben ez sem mondható el maradéktalanul 2.3.2 A kockázat medikalizációja A kockázat mindkét dimenziója: az epidemilógiai kockázat és az orvosi tévedés kockázata, úgy oldódik meg, hogy egy klinikai problémává válik. A patológiai abnormalitás a kór „fizikai” jelévé változik, és az orvos úgy oldhatja meg a helyzetet, hogy fizikailag eltávolítja a testből. Így az abnormalitás feltételezett későbbi viselkedése (az t.i, hogy idővel invázív rákká fejlődhet) az önmagában nem rosszindulatú diszpláziának tulajdonított szabályszerű viselkedéssé, a „pre-neoplasztikus” állapot szerves részévé válik. Ez a folyamat - amelyet a „kockázat medikalizációjá”- nak neveznek - klinikai úton oldja meg a bizonytalanságot úgy, hogy egy bizonytalan kimenetelű rendellenességet biztos betegségként kezel. Ez az árnyalt jelentésváltás az, ami a szűrés esetén sötétre festi az egyén betegség-megtapasztalását azáltal, hogy a pre-karcinómát megfosztja a potenciális jelzőtől. Bár sokak szerint ez szőrszálhasogatás, ez döntően befolyásolja a szűrés megtapasztalását. Ez az a pont, ahol a másodlagos megelőzésként hirdetett szűrés elveszti preventív jellegét, és a gyakorlatban „gyógyító” orvoslássá változik. A résztvevők a betegség klinikai bizonyosságát tapasztalják meg. A résztvevők betegségként élik meg a kockázatot. A pozitív eredménnyel szűrt egyének így élik meg ezt meg egy halálos betegségnek. Arra van szükség, hogy a rák árnyékát minél távolabb kergessük el a szűréstől. A résztvevőkkel meg kell értetni, hogy az egyáltalán nem szükségszerű, hogy a szűréssel felismert „korai”, vagy „rákelőtti” állapotuk valamikor is rákká fejlődött volna, de azért - biztos, ami biztos - az orvosi beavatkozás szükséges.
Page 1 and 2: Népegészségügyi onkológiai sz
Page 3 and 4: Tartalomjegyzék A szerkesztõ elõ
Page 5 and 6: 3.4.3 Diagnosztikus tévedések . .
Page 7 and 8: 6.3.4.2 A kazetták tárolása . .
Page 9 and 10: A szerkesztõ elõszava Magyarorsz
Page 11 and 12: I. Szûrés: szakmai és szervezés
Page 13 and 14: pányok” is, hiszen ezeken az alk
Page 15 and 16: 3. ábra „lenght-bias” - amelye
Page 17 and 18: 2. táblázat Vizsgálat idejének
Page 19 and 20: A kérdésre, hogy érdemes-e szűr
Page 21 and 22: janak. A meghívott ezután mérleg
Page 23 and 24: A tejesség igénye nélkül felsor
Page 25 and 26: „Az egészségügyi szolgáltatá
Page 27 and 28: II. A lakossági részvétel: a sz
Page 29: Ez az idézet - bár anekdotális -
Page 33 and 34: gi periódusra kerül sor. Figyelem
Page 35 and 36: Szervezzék úgy a meghívást, hog
Page 37 and 38: 1.Melléklet Európai Rákellenes T
Page 39 and 40: 41 II. A lakossági részvétel: a
Page 45 and 46: 6. sz. melléklet 47 II. A lakossá
Page 47 and 48: 8. melléklet 49 II. A lakossági r
Page 49 and 50: III. Szűrővizsgálatok a méhnyak
Page 51 and 52: minden ország döntéshozói - a r
Page 53 and 54: Ezt az álláspontot erősíti meg
Page 55 and 56: Sajnálatos módon, mindmáig a leg
Page 57 and 58: Követelménye, hogy a citológiai
Page 59 and 60: kális folyamatokról felvilágosí
Page 61 and 62: ható klinikai adatokat nem, vagy h
Page 63 and 64: endszer elismertségét, az mindenk
Page 65 and 66: 3. táblázat III. Szűrővizsgála
Page 67 and 68: 2.Melléklet III. Szűrővizsgálat
Page 69 and 70: 4. Melléklet III. Szűrővizsgála
Page 71 and 72: 6. Melléklet III. Szűrővizsgála
Page 73 and 74: A tapintással negatív „szűrőv
Page 75 and 76: lakosságszűrési szakmai koncepci
Page 77 and 78: 4.1.2 A szűrőmunkahelyek működ
Page 79 and 80: en jelenlévő génmutáció követ
Page 81 and 82:
a bőrön. Ugyancsak megjelöljük
Page 83 and 84:
Összefoglalva: az ultrahangos vizs
Page 85 and 86:
ható „invazív” eljárás. A s
Page 87 and 88:
Ha a citológiai lelet alapján inv
Page 89 and 90:
5. Kisebb szövetmintákat ajánlat
Page 91 and 92:
találkozzanak különböző fórum
Page 93 and 94:
sonlító elemzés céljára. A min
Page 95 and 96:
mutat, zárjon el minden fényt és
Page 97 and 98:
fixálási idő rövid, a film kés
Page 99 and 100:
zással nyert, diagnosztikusan info
Page 101 and 102:
Számos mutató (úgymint a szűré
Page 103 and 104:
2. melléklet Fogalomtár a szűrő
Page 105 and 106:
3. melléklet Az emlőszűrés hoss
Page 107 and 108:
5. melléklet A kórszövettani lel
Page 109 and 110:
3. Nottinghami Prognosztikai Index
Page 111 and 112:
II. A klinikai és patológiai T ka
Page 113 and 114:
8. melléklet A szövettani leletek
Page 115 and 116:
10. melléklet Havi mammográfiás
Page 117 and 118:
V. A vastag- és végbélrákok kor
Page 119 and 120:
A degradálódás mértéke a vérz
Page 121 and 122:
további feldolgozásra. Az egyik a
Page 123 and 124:
1. sz. táblázat Colorectalis daga
Page 125 and 126:
1. Két oldalon nyitható székletg
Page 127 and 128:
2. melléklet A vastagbéldaganatok
Page 129 and 130:
daganat-keletkezés fokozott kocká
Page 131 and 132:
Melléklet Tisztelt Válaszadó! 13
Page 133 and 134:
2.1 Az OEP - OTH (OOSZK) kommuniká
Page 135 and 136:
amely egy-egy szűrendő csoportnak
Page 137 and 138:
7.3.3 ábra Mammográfiás szűrés
Page 139 and 140:
7.3.4 ábra Kolorektális szűrés
Page 141 and 142:
7.4 ábra Háziorvosi szolgálatok
Page 143 and 144:
1. táblázat Ívott jel értéke 7
Page 145 and 146:
Az egészség-gazdaságtani elemzé
Page 147 and 148:
(Hangsúlyozni kell, hogy amikor a
show all

(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?