(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

ható „invazív” eljárás. A szúrcsatornába történő daganatsejtimplantációjának
a veszélye nem elhanyagolgató.
Korábban, a vékonytű-technika elterjedése előtt kiterjedtebben
használták; ma – egyes szakmai indikációktól eltekintve
– főleg ott, ahol nem rendelkeznek tapasztalt citológussal.
5.3.1 Javallatok, ellenjavallatok
Core, vagy henger-biopszia, inkább, mint vékonytű-technikás
aspirációs citológia elvégzése indokolt,
• képalkotókkal jóindulatúnak látszó kerek, tömött képletek
esetén, amelyek mögött többnyire sejtszegény képződmény,
például fibroadenoma áll; továbbá
• traumás eredetű zsírnekrózis gyanúja esetén.
Akár core biopszia, akár vékonytű-aspiráció alkalmazható, ha
• a mammográfiás kép típusos, rosszindulatúságra utaló
kalcifikációt mutat a hozzá társuló „daganat-massza” nélkül;
daganatsejteket mindkettő képes kimutatni, invázió
kizárására viszont mindkettő alkalmatlan.
• a mammgráfiás kép csillagalakú, nyúlványos, invazívnak
tűnő elváltozást mutat.
Ezzel szemben, a core biopsziát mellőzni ajánlatos vékonytű-technikás
eljárás javára
• a kerek, vagy ovális, rosszindulatú emlőtumorok vizsgálatában,
minthogy ezek bőven erezettek szoktak lenni.
Mellőzése ajánlatos továbbá, ha az elkülönítő diagnosztikai
nehézség abból adódik, hogy
• a mikrokalcifikáció az egyetlen mammográfiás jel (ilyenkor
a nyílt biopsziát nem lehet mellőzni), valamint,
• a „radial scar” jelenség tisztázásában is.
5.4 Mintavételt nem tapintható elváltozásokból
A mammográfiás felvételen ábrázolódó, de nem tapintható
elváltozásokból képalkotó módszerekkel, ultrahanggal vezérelt,
vagy stereotaxiás célzás útján történhet mintavétel.
5.4.1 Az ultrahangos célzással végzett intervenciók
Számosan úgy vélik, hogy a tapintható csomókat is jobb ultrahangvizsgálat
alatt megszúrni, mint vakon. A vizsgálat alatt
ugyanis a lézió egésze és környezete is látszik, és jól látható a
bevezetett tű is. A nem tapintható, de ultrahanggal ábrázolható
eltéréseknél egyértelműen csak ultrahang-célzással végezhető a
vékonytű-technikás, vagy core biopsziás mintavétel.
5.4.1.1 Vékony-tű aspirációs mintavétel „free hand” technikával
A szúrás nyugodt környezetben, az asszony előzetes felvilágosítása
és megnyugtatás után nem fájdalmas. (Gyulladásos
emlőből az anyagvételt – fájdalmassága miatt – kerülni ajánlatos).
A beavatkozás előzetes érzéstelenítést nem igényel. A
tű behatolási szöge jól követhető az ultrahangos képen. A
szúrás biztonsága – pneumothorax elkerülése – érdekében
ajánlatos, hogy a tű tengelye minél kisebb zárjon be a mellkasfallal,
ezért a transducer tengelyével 45-60 fokos szögben
jó beszúrni. Tömött elváltozásból általában két mintát vesz-
88
IV. Emlőszűrés
nek, és kenetet készítenek. A ciszta a tartalmát leszívják, és
citológiai vizsgálatra küldik. Ha több nagy ciszta is látható az
egyik vagy mindkét emlőben, akár 3-4 cystát is leszívnak „egy
ülésben”. (Ilyen esetben néhány percig állott vizes borogatást
tesznek az asszony mellre, majd néhány perc után elengedik.
Szövődmény nem szokott előfordulni.
5.4.1.2 Lokalizálás és jelölés dróthurokkal
A nem tapintható, de ultrahanggal látható lézió műtét előtti
lokalizálására és megjelölésére – legtöbbször kis lézióról van
szó – egy, ritkábban két dróthurok elég. A tűt a belehelyezett
dróttal – előzetes érzéstelenítés után, ultrahang ellenőrzés
mellett – az elváltozás mellé (nem bele!) tolják. Ha meggyőződtek
arról, hogy jó a tű jó helyen van, a tűt kissé kihúzzák,
majd a drótot néhány mm-nyire túltoljuk a tűn és meghúzzák
úgy, hogy a hurok beleakadjon az emlő szövetbe. Végül a tűt
teljesen kihúzzák. Ha szükséges, az elváltozás másik oldalára
egy másik dróthurkot juttatnak be. A dróthurkok végleges
helyzetét több felvételen rögzítik, és a végzett beavatkozásról,
a tűk helyzetéről leletet írnak, amelyet a felvételekkel együtt
elküldenek a műtétet végző sebészhez.
5.4.2 Sztereotaxiás intervenció
Helyzete, jellege, vagy mérete miatt nem tapintható, de
mammográfiás felvételen ábrázolódó elváltozás esetén, vagy
ha nem állapítható meg egyértelműen, hogy a látható és
tapintható képlet azonos-e, és valamilyen okból ultrahanggal
vezérelt mintavétel nem lehetséges, sztereotaxiával vezérelt
mintavétel válhat szükségessé.
Ma még a hagyományos mammográfiás gépek kiegészítőjeként
használt célzóberendezés az elterjedt, bár már vannak
erre a célra kifejlesztett digitális készülékek is. Egyazon filmre,
a kazetta eltolásával, az elváltozásra centrálva, a készüléktől
függően 15-20-30 fokban döntött csővel készített kétdimenziós
projekciós képe alapján a beépített számítógép meg tudja
határozni a kijelölt elváltozás koordinátáit. Ily módon a tűvezető
helyzetét úgy lehet beállítani, hogy a tű hegye milliméter
pontosan a kijelölt pontban legyen. A tű bevezetési iránya a
gép tengelye körüli körív mentén széles körben változtatható,
így a vizsgálathoz a legalkalmasabb helyzetet választhatjuk,
ahonnan a képlet jól ábrázolódik, és a mintavétel legkönnyebben
kivitelezhető. A célzófelvételen az elváltozásnak
mindkét projekcióban a komprimáló lapon lévő kis ablaknak
megfelelő hiperlucent területen belül kell lennie, miközben a
felvétel készítése alatt a tűvezető olyan helyzetben van, hogy
ne vetülhessen a célzott területre. A célzófelvétel alapján beállítható
a tűvezető helyzete, amelyen át bevezetjük a tűt. Még
a mintavétel előtt ellenőrző felvételt kell készíteni.
A leggyakoribb hiba az elmozdulásból adódó x,y vagy z tengely
irányú eltolódás, amely gyakran a nem megfelelő komprimálás
miatt jön létre. Az ablaknak megfelelő hiperlucent területek
különböző nagysága arra utal, hogy a csődöntés szöge nem
azonos. A részlegesen egymásra vetülő két kép a nem megfelelő
kazetta-eltolás miatt jön létre. A beállítás során figyelni kell
arra, hogy a kazettatartót a tűvel ne sértsük meg. Core biopszia
esetén a kicsapódó tűhosszat figyelembe kell venni; a szövethenger
hosszát is ezen az alapon választjuk meg.