(ISBN 963 218 597 9) megtekinthető PDF (e-book) - ÁNTSZ

Összefoglalva: az ultrahangos vizsgálat önmagában nem
tekinthető szűrővizsgálati módozatnak, azonban a mammográfiás
szűrővizsgálatokban nélkülözhetetlen kiegészítő szerepe
van. Az ultrahangvizsgálat legfontosabb területei: a mammográfiával
nehezen ábrázolható emlők vizsgálata, a mammográfiával
ábrázolt léziók differenciáldiagnózisa, valamint az ultrahanggal
vezérelt intervenciók.
5.2 Az aspirációs citodiagnosztika
A kiegészítő vizsgálatsornak nélkülözhetetlen módszere az
emlőkben röntgen-morfológiai vizsgálattal látott elváltozásból
vékonytű-technikás aspirációs eljárással nyert minta sejtmorfológiai
vizsgálata és annak minősítése. Célja, hogy tapintható,
vagy képalkotó eljárással lokalizált emlőbeli elváltozásból
punkció útján nyert sejtek morfológiai vizsgálatával hozzájáruljon
a folyamat biológiai természetének tisztázásához és a
további klinikai tennivalók eldöntéséhez.
A vékonytű-technikás eljárással végzett aspirációs citológiai
vizsgálat előnye, hogy kivitelezése viszonylag egyszerű, olcsó
és szövődmény nélküli. Egyszerűsége lehetővé teszi, hogy szinte
azonnal, 20-30 percen belül, akár a helyszínen is véleményt
adjanak, ezáltal lerövidül a vizsgált személyt kínzó, szorongással
járó várakozási idő és ez jelentősen hozzájárul a vizsgálatok
nemkívánatos lélektani mellékhatásainak csökkentéséhez.
Szakszerű alkalmazása sok esetben mellőzhetővé teszi a nyílt
sebészi biopsziák elvégzését; ez jelentős anyagi megtakarítást
is jelent. Elvégzésének indikációját képezi minden radiológiai,
ultrahangos, vagy fizikális emlővizsgálattal kórosnak ítélt,
tapintható, vagy lokalizálható emlőelváltozás.
A vékonytű-technikás aspirációs mintavétel, a minta feldolgozása
és sejtmorfológiai elemzése egyaránt igényel klinikai és
készségeket, valamint patológiai jártasságot.
5.2.1 Mintavétel: Ki végezze?
A módszert – legalábbis Magyarországon – patológusok
honosították meg, ezért a mintavétel is sokáig a patológusok
kiváltságának számított. Elterjedésével azonban a radiológusok
egyre inkább igényt formáltak a mintavételre. Mindmáig
gyakran felmerül a kérdés: ki végezze a mintavételt? Az ajánlott
eljárás a következő:
• tapintással lokalizálható emlőelváltozásból – ha jó tapintási
készséggel és kellő gyakorlattal rendelkezik – akár a
citopatológus, akár a radiológus elvégezheti. Ha a mintavételt
és a citológiai értékelést nem ugyanaz a személy
végzi, mind a szóbeli, mind az írásbeli információ-átadás
fontossága megnő. (Egyre többször végzik a mintavételt
Ultrahang-ellenőrzéssel, amellyel a „cél” helye pontosítható.)
• nem tapintható elváltozások esetében – ezek a szűrővizsgálatok
kiterjesztésével mind gyakoribbak – a szűrési
mammográfiával kimutatott elváltozást képalkotó eljárás
(ultrahang, rács, sztereotaxiás célzás) alkalmazásával lokalizálni
kell. Ehhez a radiológus közreműködése mindenképpen
szükséges, ezért ajánlatos, hogy az így „vezérelt
mintavételt” maga a radiológus végezze.
Bárki végzi is a punkciót, a citopatológus jelenléte kívánatos,
mert elősegíti az azonnali információ-közlést a vett minta
86
IV. Emlőszűrés
használhatóságáról, az elváltozás jó-, vagy rosszindulatúságáról,
és így a sebész pontos tájékoztatását is. Idő (és a beteg
számára szorongás, az aggodalom) takarítható meg, mert a
mintavétel – szükség esetén – azonnal megismételhető.
5.2.2 A mintavétel technikája: kenetkészítés, fixálás és festés
A vékonytűvel végzett aspiráció érzéstelenítés nélkül végezhető.
A mintavételt apirációs pisztollyal (Magyarországon a
CAMECO gyár terméke terjedt el) egyszer használatos, gumiperemes
10-20 ml-es fecskendővel, vékony, 0,7 – 0,8 mm
átmérőjű tűvel végzik. A tű mérete nem befolyásolja a nyert
minta sejt-tartalmát. A vatagabb tű növelheti a szövődmények,
pl. hematoma, előfordulását. Ha a csomó tapintható, az
egyik kéz hüvelyk-középső-mutató ujjával fixálják. A beszúrás
után szívóhatást létesítenek; folyamatos szívással, több irányba,
előre-hátra mozgatott tűvel jó minőségű minta nyerhető.
A szívóhatást még akkor megszüntetik, amikor a tű vége még
a csomóban van.
Nem tapintható elváltozásokból képalkotók, ultrahang,
vagy sztereotaxiás intervenció útján röntgen segítségével végzett
lokalizálás utján végzik a mintavételt.
A nyert anyagot tárgylemezre, egy pontra kifújják, majd
csiszolt szélű tárgylemezzel – lehetőleg a sejtek roncsolása nélkül
– az anyag mennyiségétől függően egy, vagy több tárgylemezre
szélesztik. Ha szabad szemmel vizsgálva a minta sejtszegénynek
tűnik, ajánlatos újabb punkciót végezni. Fontos
a tárgylemezeket azonosító jelzéssel (név, több helyről vett
minta esetén a mintavétel helye) ellátni.
A tárgylemezeket azonnal, minimum 15 percre fixálóba
helyezik. Fixálásra 96%-os alkohol (methanol), vagy éter és
alkohol 1:1 arányú keveréke használatos.
A citológiai laboratóriumba a fixált sejteket tartalmazó
kenetek a kérőlappal együtt érkeznek.
A festés történhet haematoxylin-eosin, Papnicolaou, vagy
May-Grünwald–Giemsa festéssel. Ma egyre szélesebb körben
használják a Haemocolor festést, amely tulajdonképpen gyors
Giemsa módszer.
5.2.3 A citológiai minta értékelése
Az aspirációval nyert minta sejtmorfológiai elemzése és véleményezése
cito-patológiai szakértelmet igényel. A citológiai
és kórszövettani diagnosztika gyakorlata nem választható el
egymástól.
A sejtvizsgálat elsőrendű célja azt véleményezni (eldönteni,
ha lehet), hogy a látott sejtek jó-, vagy rosszindulatú
elváltozásból származnak-e? Másodsorban, ha erre a sejtkép
lehetőséget ad, a sejtvizsgálat a rosszindulatú daganat típusát,
esetleg invazív jellegét is valószínűsítheti (az utóbbit azonban
biztonsággal nem zárhatja ki!).
5.2.3.1 A citológus információ-igénye
A leletező citológusnak a személyazonosításra alkalmas adatokon
kívül szüksége van klinikai információkra, um.
• a fizikális státusra;
• mammográfiás és ultrahangos vizsgálat leletre, amely