Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Sáva i Já nos
éltek. Tehát az egyén és a nagy társadalom közötti kapcsolatrendszerből a család nem
maradhat ki. Az „egészséges” társadalom nem „egészséges” egyének összessége, hanem
harmonikus családok és közösségek szerves rendszere. Jól működő család integrálni
képes saját patologikus tagjait is olyan mértékig, amennyire csak lehetséges”. 30 Az
a családi közösség, amely közösen megélt hitben él, nem csupán „egy nyelvet beszél”,
hanem értékrendjük egyértelmű, megbízható, következetes. Az egymás iránti bizalom
alapja a közös remény.
A szocializáció és a szociális nevelés azt jelenti, hogy az ember elsajátítja a másokkal
és nem mások ellen való tevékenységet. A gyermekek a családban is versenyezhetnek:
elsősorban önmagával azáltal, hogy ma felülmúlja tegnapi énjét: kicsinyesség, önzés,
harag stb. Ha arra figyel, hogy teljesebb életet éljen, akkor a kisebbrendűségből támadó
kicsinyesség, harag és féltékenység nem ver gyökeret lelkében. A gyermek tanulja
meg a legjobbat nyújtani: igényes önmagához. Igen jelentős, hogy a családban megélt
kölcsönösség megnyilvánuljon az iskola iránt is. Az iskola és a család nem két egymással
szemben álló szekértábor. A gyermek az otthon megoldatlanul, lezáratlanul maradt
féltékenységi, meg nem értési konfliktusait viszi az iskolába, ahol a többi gyermek
hasonló tapasztalatával „ötvöződve” súlyos helyzeteket teremthet. Az iskola nem lehet
büntetés végrehajtó intézet a megoldatlan feszültségek miatt tehetetlenül vergődő
gyermekek számára. Fontos, hogy a nevelők ismerjék és értékeljék a család értékrendjét.
Ez azonban csak akkor termékeny, ha kölcsönös, fenyegetés mentes. Ha valami nem
tetszik az iskola eljárásában, akkor rögtön előkerül a végzetes mondat: „akkor elviszem
máshová a gyereket!”
„Az egyik legnagyobb csalás azt hinni, hogy az embernek csak jogai vannak” – írja
S. Lewis. „A kötelesség nélküli jog egy súlyos nézőpontbeli hibán alapul: azt látni a másikban,
akinek valamije van, akitől valamit el lehet venni, aki egy legyőzendő ellenség.” 31 A
gyer mek a családban az a személy, aki egy közülünk, s velünk együtt lesz teljesebbé, mi
pedig vele együtt gazdagabbá. A társas tudat kialakítása azért szükséges, hogy ne csak
élvezője, hanem személyes alkotója legyen a család (iskola, közösség) minden tagja.
A társas tudat a szocializáció célja. Annyit jelent: nem csupán fogyasztó (passzív
elviselője) vagy az emberiségnek, hanem felelőse aktív és passzív magatartásoddal. A
tár sas hajlam sok emberben él, hogy másokkal legyenek, de aztán itt véget is ér minden.
Szükséges a társas készség kialakítása: nem csak nekem vannak igényeim, hanem a
mellettem élőknek is. A tudomásul vétel, vagy a másiknak nem ártás azonban csak az
30 Tringer, i. m.
31 Bresciani Nicassio, i. m. 118.
164