Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Sáva i Já nos
b) Önkontroll: az a képesség, amelynek birtokában az egyén vágyai, kívánságai kielégítését,
érvényesítését késleltetni, érzelmeit, cselekvéseit szabályozni, ellenőrizni tudja.
Mivel sok tényező befolyásolja életünket, bizonyos arányérzéket kell kialakítanunk:
hogyan legyünk tekintettel másokra, hogyan fejezzük ki érzelmeinket, ne essünk kétségbe,
ha nem mindjárt teljesül, amit szeretnénk. Így kezünkben tartjuk a saját reakcióinkat,
még ha az élet dübörgő menetét nem is tudjuk megállítani. Ennek az a fontos
következménye, hogy gyakran az újabb hatások letisztítják az előbb óriásinak, tűnő
jelenséget, távolságot tudunk venni a dolgoktól, eseményektől, s rálátunk azok valós
méreteire, jelentőségére.
Gyakran felidegesítenek bennünket személyek, helyzetek: ilyenkor elvesztjük fejünket,
kiabálunk, jeleneteket rendezünk, amit persze hamarosan megbánunk, szégyellünk.
Vannak emberek, akiket elég meglátni, vagy akár a nevét hallani, máris „bedurran az
agyunk”. Vajon miért? Miért bosszant fel annyira bizonyos emberi vonás? Nagyon sok
oka lehet, de talán érdemes szétnézni magunk körül előbb: nincs-e bennem is olyan
tulajdonság, ami a másikban „idegesít”? Őt látva, eszembe jut a magam gyengesége.
A bennünk lévő bizonytalanságot, rendetlenséget kivetítjük környezetünkre. A gyerekeknél
tapasztalt ellenállás azért vált ki bennünk is nyugtalanságot, mert rutin bánásmódunknak
nem felelnek meg. Elegendő a következőt megfontolnunk: vajon miért van az, hogy
ugyanazt a csínytevést, magatartást egyszer észre sem vesszük, máskor pedig magunkból
kikelve kiabálunk, vagy legalábbis „erősen sérelmezünk”? Mi változott? Az égvilágon
semmi: „csak” mi vagyunk szétszórtak, fegyelmezetlenebbek, nem dolgoztunk fel negatív
élményeinket. Betelt a pohár: nem a gyerek viselkedésében, hanem a mi rendezetlen
bensőnkben. 39
c) Önkritika: a személy azon képessége, hogy tevékenységét, magatartását valamilyen
szempontból értékelni tudja. Környezetünk a kisgyermekkorban értékelte a létezésünket:
„Milyen szép kisbaba!” Később teljesítményünkért értékelnek bennünket. A környezet
elvárásainak való megfelelés alapján értékeljük magunkat. A környezeti elvárás fogalma
nagyon tág, sokjelentésű. Végtelenül többről van szó, mint divat, köznapi értelemben vett
társadalmi elvárás. Benne van hitünk, erkölcsi nézetünk éppúgy, mint kötelességeink
teljesítése, a társadalom elvárása. Az önkritika alapján soroljuk magunkat sikeresnek
vagy kudarcot vallottnak.
d) A siker tehát megfelelés annak a követelményrendszernek, amelyet egyrészt énképünk
által magunkban hordunk, másrészt magunkévá tettünk, mint énképünkkel összeegyeztethetőt.
Nem a másokon mindenáron győzni akarásról van szó! A siker reményt ad,
39 Di Pietro, Mario: L1educazione razionale-emotiva. Per la prevenzione e il superamento del disagio
psicologico dei bambini. Erickson Edit. Gardolo-Trento, 2003.
170