Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

M agya r cégek Sz lov e nsz kóba n
kereskedelmi részvénytársaság Pozsonyban bejegyzendő kiadványainak magyarországi
terjesztése...” A Tátra céget azonban tudjuk, Pozsonyban sohasem jegyezték be, kassai
elismertetéséről eddig – tudomásunk szerint – nem ismertek az iratok.
A vállalat nemzetközi voltát húzzák alá azokra a különleges pénzügyi rendelkezésekre
és a Magyar Nemzeti Banktól kapott engedélyekre való hivatkozások, amelyek a
„társaság külföldi törzsbetétesei, megbízottjai, ügyvezetői, stb. javára szolgáltak. Molnár
Jenőről – csak úgy mint a Franklin Társulatról – ezúttal nem esik szó. Kapcsolatai a
későbbi ügyvezetővel, Illyés Györggyel azonban Molnárné közlése alapján előttünk már
is mer tek voltak.
A budapesti Tátra fennmaradása is tartósabb, mint lapja és sorozata alapján gondolnánk:
felszámolására csak 1941-ben került sor.
A fenti adatok közreadásával nem Molnár szerepét szerettük volna kisebbíteni, csupán
az ellentétes jelenségek okaihoz néhány olyan kiegészítést fűzni, amelyek a Tátra
történetének eddig ismeretlen oldalára vetnek fényt.
A két világháború közötti magyar könyvkiadásról szólván meg kell említenünk: nem
csak a Franklin Társulat az egyetlen olyan cég, amelyik megpróbálta átlépni az új határok
által megszabott határokat könyveinek eljuttatásában és a piac kiszélesítésében. Elsőként
az Athenaeum Erdély és – Kolozsvár – felé nyit, mint már volt róla szó, részben a
Franklin Társulattal karöltve. A Grill könyvkereskedés például a pozsonyi „Justitia” könyvkereskedésbe
társul, vagy a Hornyánszky nyomda hasonló próbálkozásait is említettük.
A vállalkozások látóhatára azonban messze túlnyúlik az eddig bejárt utakon. Először
például még közvetlenül a háború után a Révai cég Amerikát célozza meg, – csúfos
kudarccal. A Franklin Társulat Bécsben is próbálkozik egy filiálé megindításával, Londont
is kijelölve következő állomásként. Az Athenaeum egy milánói „szivarkagyár”, illetve
egy ceruza „gyárba” társul.
Ezek azonban a hazai közönség előtt kevéssé voltak ismertek, de igazán – főként a
Franklin esetében – az idő sem kedvezett már a békebeli tervek kifutásához. 1938 után
már tervezni sem igazán lehetett. A nagy álmodozások kora véget ért.
Voit Krisztina
259