Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

M agya r cégek Sz lov e nsz kóba n
A szlovenszkói könyvkereskedők, és így az Egyesület egyszerre két fronton is kényte len
védel mezni érdekeit: Prága és Budapest ellenében. A Knihkupecben az Egyesület vezető
sége fel há borodottan utasítja vissza a prágai Csehszlovák Könyvkereskedő Egyesület
lapjában, a Knihkupecky Oznamovatelben közreadott uszításokat a szlovenszkói – szlovák,
magyar, né met – közös megbékélési és együttműködési törekvések ellen. „Ismételjük
– írják –, hogy nem célunk semmiféle pártoskodás, egyedül és kizárólag szakmánk érdekében
és gaz dasági érdekeink előmozdítására tömörültünk. 10
Az 1921-ben kelt kétnyelvű vezércikk természetesen nem tudta megállítani vagy
visszaverni azokat a későbbi gazdasági szankciókat, adó kivetéseket, amelyek az eredeti
szlovenszkói könyvkereskedelem és könyvkiadás elsorvasztására irányultak. Később a
Csehszlovák Könyvkereskedők Egyesülete megalakította saját szlovák tagozatát is, elsősorban
a már meglévő és prosperáló szlovenszkói egyesület ellen. 11
De a magyarországi könyvkiadókkal szemben is elsősorban gazdasági területen folyt
a harc az 1920-as esztendő nyarától.
1920. júl. 28-án kezdi meg Pöstényben tárgyalásait az Egyesület a Magyar Könyvkereskedők
Egyesületével, ill. a kiadók képviselőivel. Ezeket a tárgyalásokat magyar részről
Gárdos Alfréd a magyar egyesület elnöke és a Franklin Társulat ekkori vezérigazgatója
vezette. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy utóbbi tisztét a M. Általános Hitelbank,
– mint a Társulat főrészvényese – képviseletében szerezte meg.) Gárdos fogalmazta meg
legkeményebben azt az álláspontot, hogy „Ma a helyzet az, hogy a magyar kiadó esetleges
nyeresége csupán az, amit exportál és hogy az a körülmény, miszerint a magyar kiadó
nem ragaszkodik a fix bolti árhoz, neki csak védelmi eszköze.” 12
Szlovenszkói részről az Egyesület elnöke, Singer Elek lőcsei könyvkereskedő védelmezte
saját érdekeiket. Világosan felismerte, hogy a jelenlegi állapot tulajdonképpen
a korábbi gátlástalan és mohó üzleti politikának egyenes folytatása: „Mi tudjuk azt –
mondotta –, hogy a kiadók küzdenek, ez nem újabb dolog, ami most itt kitört, ez évek
baja. A ki adó a nagytőke embere s hogy osztalékot biztosítson, eszközül adta oda a célnak
magát, a sortimenter csak 25% éhbérért dolgozott s nagy költségekkel terjesztette a kiadó
könyveit. A kiadók nem tartották be a szállítási szabályzatokat és sok kárt okoztak a
szortimenternek, azt még részletüzlettel is súlyosbítván.” 13
Sajátos, hogy a Magyarországot képviselő tőkéscsoporttal szemben éppen a magyar
kultúra ügyének szolgálatát tartja legfontosabbnak: „Nekünk kötelességünk, hogy eladjunk
magyar könyveket és megtaláljuk a módját annak, hogy a közönségnek tudjunk
10 Uo. 1921. 9–10. sz. 3–4. p.
11 Uo. 1925. febr. 1. 3.sz. 15–16.p.
12 Uo. 1920. 2.sz. 4.p.
13 Uo.
235