Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Lehetőségek a református úrvacsora spirituális megújítása terén
ahol az énekeket számítógépes kivetítőn át követik a hívek, akik fennállva, tapsolva,
nem egyszer táncolva örvendenek az Úr jelenlétében. 45
A zenei stílusban természetesen a könnyű, de azon is belül a keményebb, rockzenébe
hajló hatások dominálnak. Liturgiai értelemben elmondható, hogy a musica sacra és a
musica profanda között a Dicsőítés és Istentisztelet mozgalom esetében nincs különbség.
46
Mind a zenei stílus, mind pedig a kapcsolódó verbális üzenetek meglehetősen egyszerűek,
informálisak és improvizáltak. Teljességgel hiányzik a tervezettség, az igényesség
és a megalapozottság.
Ennek eredménye pedig az, hogy amiként a liturgikus egyházak istentiszteleti rendje
egy szilárd és kötött Krisztus Testét hoz létre, úgy e nagyrészt mindenféle rendszert
nélkülöző jelenségek egy likvid és laza hálózatra épülő egyházat hoznak létre. 47
Ennek ellenére e mozgalmat kulturálisan maximálisan beágyazottnak kell tekintenünk,
hiszen egyértelműen nagy a tömegvonzásuk és az emberekre gyakorolt hatásuk.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy az evangelikál, pünkösdi és karizmatikus istentiszteletek
által megalkotott spiritualitás egyfajta új kulturprotestantimust hozott létre, amelynek
alapbeállítottsága teljesen megfelel a korszellemnek. 48
Ebben az értelemben azt is mondhatjuk, hogy a XX. század eleji liturgikus mozgalom
és a Dicsőítés és Istentisztelt mozgalom fenomenológiai értelemben sok közös
elemet tartalmaz. Mindkettő az adott korra reflektál, hiszen liturgikus mozgalom sem
különíthető el korának kicsit lázadó, kritikus, művészi légkörétől és az evangelikálkarizmatikus
csoportok esetében is tapintható a kultúra közeliség. 49
Egy átlagos karizmatikus istentisztelet váza – amely jórészt az evangelikál formára is
illik – a következőképp néz ki:
1) előkészület (könnyűzenei kísérlet)
2) hosszú, szabad ima (a gyülekezet bekapcsolódásával, nyelveken szólás)
3) szabad formájú írásmagyarázat
45 Barnard, The Praise and Worship Movement, 2006. 84.
46 Im. 87.
47 Im. 88.
48 Im. 88.
49 Marcel Barnard, „Late Modern Rhythm and the Renewal of Worship,” in Hetty Zock (szerk.), At the
Crossroads of Art and Religion: Imagination, Commitment, Transcendente (Peeters: Leuven, 2008), 187.
19