Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Sáva i Já nos
alapja éppen a mit tettem gondolatban, szóban, cselekedetben, ill. mit mulasztottam el.
A szeretet parancsa a nevelésben nem valamiféle „laissez faire” nevelési elvet jelent. 69
Sokkal inkább azt jelenti, hogy a gyermek, az ifjú érdekét tartja szem előtt, s nem annak
szimpátiája megnyerését. Ennek szerves része a követelménytámasztás, az eredmények
elismerése, a cselekedetek következményeivel való szembesítés (jutalmazás, a tudatos
vétés esetén a büntetés). Ennek a nevelésnek karakterisztikus jellemzője a közösségi
nevelés. A közösségi nevelés elve a keresztény nevelésben lényegében úgy fogalmazható
meg, hogy közösségben, a közösség által, a közösségért, egyéni felelősséggel. Az utóbbinak a
hangsúlyozása egyúttal markáns megkülönböztető jegy is attól a gyakorlattól, amelyben
a „kollektíva bársonyfüggönye” mögött eltűnik az egyéni felelősség. A keresztény erkölcs
ben, a nevelésben is kitüntető szerepe van az alap-közösségnek, a családnak, a
családi és a családi életre nevelésnek, a családok gondozásának, a családlátogatásnak.
Elengedhetetlenül fontos a keresztény nevelésben a nevelői hitelesség, példa, példa adás,
példakép, különösen az erkölcsi nevelés vonatkozásában. Azt az eljárást nem nevezhetjük
nevelésnek, vagy legalábbis hiteles nevelésnek, ahol csak szópedagógia van, vagyis
nin csen összhang a nevelő szavai és személyes életvitele között. Éppen a cselekvésre
irá nyultságból eredően további jellemzője a keresztény nevelésnek az akaratnevelés, a
jellem nevelés, mivel ezek a feltételei a hit és erkölcs szerinti cselekvésnek. 70
Ahogyan Weöres Sándor mondja: „érzelgősség” csapdájában vagyunk, amelyet szeretetnek,
boldogságnak neveznek:
Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy a másik irányban gyűlölködik, vonzalma
nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához
mér mindent; amerre fordul, jó nem fakad belőle.
A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése.
Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből
kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik
feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki
összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel,
harapós fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
69 Elhibázott kegyeskedés, „jókodás”: hagyjuk rá a gyermekre, majd felnő és megtanulja… stb. Ez nem
a személyiség tisztelete, hanem a felnőtt részéről felelőtlenség. Felnőtt szereppel terheli a gyermeket: úgy
tekinti, mintha képes volna teljes mértékben felfogni tettei (mulasztása) jelentését.
70 V. ö. http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/K5.xml/keresztenykeresztyen_neveles2.html
186