Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Sáva i Já nos
példakép lenni. A szülő: aki megtanít a gyengeségeinkből felemelkedni, újrakezdeni. Ez
követhető, kívánatos, reményt keltő példa. Sőt: elviselhető.
Mindemellett szükségünk van olyan megbízható, józan és tapasztalt emberre, aki
nem hízeleg, de nem is rombol le. Alapvető követelmény vele szemben, hogy abszolút
diszkrét legyen, rendelkezzen világos énképpel, nyitott és szabad legyen mások felé.
Nem az a feladata, hogy megváltoztasson, rábeszéljen, vagy döntsön a másik helyett! A
döntéshez vezető úton inkább rávezesse a másikat arra, hogy tisztában van-e döntésének
következményeivel, képes-e azokat vállalni stb. Azután pedig szembesítse az illetőt: amit
vállalt, azt megvalósította-e, éspedig hogyan. Ez a visszajelzés – még ha néha egy kissé
kényelmetlen érzést is kelt, segít eljutnunk önmagunk igazságához (valóságához). Ez
lehet egy megbízható kolléga, a keresztény gyakorlatban a lelkivezető.
Két „régi” példa: a remény és szociális gondolkodás egysége
A reményre nevelés nem csupán értékrendet közvetít, hanem a nevelő magatartása
mindig képvisel is egy értékrendet. Már az előzőekből is egyértelműen kiviláglott: nincs
semleges nevelés. Vagy azonosul a nevelő az általa képviselt követelményekkel, programokkal,
vagy nem. Ez utóbbi esetben vajmi hatásos a nevelés, mert folyton valami
meghasonlást, ellentmondást – és kibúvót – találnak növendékei. A nevelés és oktatás
feltételezi egymást ahhoz, hogy bármelyik hatékony és hosszantartó eredményt hozzon.
Azt hiszem, az oktatás és a nevelés sokkal szorosabban összefügg, mint ahogyan azt
neveléselméleti tankönyveink vagy az egyetemi tanárképzés szerkezete sugallja. Az
elem zés, a tudományos kutatás és a tanárképzés esetében valóban érdemes az oktatást
és a nevelést megkülönböztetni, a gyakorlatban azonban ezek a tevékenységek szorosan
össze függnek, és a kétféle tanári tevékenység eredményei is kölcsönösen hatnak egymásra.
A nevelés megteremti a közös munka feltételeit, kialakítja az együttműködés
kereteit, az értékek formálása révén motivál a tanulásra, értelmet ad az erőfeszítéseknek,
célszerűvé teszi a megszerzendő tudás felhasználását. A tudás viszont segíti megtalálni a
helyes magatartást, és különösen komplex viszonyok között a felkészültség, a műveltség
vagy egyszerűen csak egyes készségek, képességek bizonyos fejlettsége szükséges lehet
ahhoz, hogy a rossz döntéseket, a hibás viselkedésformákat elkerüljük. 42
A keresztény nevelés elkötelezettsége nem egy ideológiának szól, hanem az ember
teljes valóságának. Ez a valóság pedig az, hogy Isten szerető hívására adott válaszában
bontakozik ki, lesz teljessé az a törekvés, amely az ember fejlődésének mindenkori
hajtóereje, élettörvénye és jövője. Az Istennel való közös gyökér megtagadása azt jelenti,
42 Csapó Benő: Az oktatás és a nevelés egysége a demokratikus gondolkodás fejlesztésében Új Pedagógiai
Szemle, 2000.
172