Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A r e m é n y pe dag ógi ája é s a sz oci á l is n ev e l é s
társadalom működése kiszámítható, a életnek van célja és értelme. Ennek hiánya állandó
bizonytalanságot, „tanult tehetetlenséget”, krónikus stressz állapotot eredményez. A hit,
a belőle eredő remény nem elvárás, passzív várakozás egy Másik (Isten) felé, hanem
kölcsönös. Ahogy szellemesen írja valaki a hitben való nevelés fontosságáról: „Az
emberiség szenved, mert elvesztette Istent, és Isten szenved, mert elvesztette az embert;
megszakadt az életet adó párbeszéd.” 48 A magára maradt embert a fogyasztói kínálat
kényszeríti párbeszédre.
A szociális nevelés és a remény elválaszthatatlan: az értékrendtől megfosztott ember
manipulálható. Mindig a legújabb termék „üdvözít”: legyen az alsónemű, gyógyszer,
bútor vagy világkörüli utazás. A reklámok által manipulálható. Az ép személyiségű, nem
anómiás ember, társadalom ellent tud állni a manipulációknak, mivel erős személyes
kapcsolatai, belső értékrendje, életcéljai megvédik. 49
Alapjában azonban ép ésszel, s önmaga identitásával gondolkodó ember tisztában van
azzal, ha meg akarja érteni a maga és környezete helyét, kapcsolatának, beilleszkedésének
lehetőségét, akkor feltétlenül meg kell ismernie azokat a forrásokat, amelyek az ott élőket
két évezrede formálta, ihlette és reménnyel töltötte el a legnagyobb megpróbáltatások
idején.
Az az állítás, hogy Európa keresztény gyökereinek említése sérti az Európában élő sok
nem keresztény érzéseit, kevésbé meggyőző, tekintettel arra, hogy mindenekelőtt egy
olyan történeti tényről van szó, amelyet komolyan senki nem tagadhat. Természetesen
ez a történelmi hivatkozás kapcsolatot jelent a jelennel is, mert a gyökerek említésével
jelezzük az erkölcsi tájékozódás forrásait, azaz azon alakulat identitásának egyik
összetevőjét, ami Európa. Kit érne sérelem? A muszlimok, akiket ebből a szempontból
gyakran és szívesen vonnak bele a játékba, nem a mi keresztény erkölcsi alapjainktól
érzik veszélyeztetve magukat, hanem annak a szekularizált kultúrának a cinizmusától,
mely megtagadja a tulajdon gyökereit. Zsidó polgártársainkat sem éri sérelem amiatt,
hogy Európa keresztény gyökereire hivatkozunk, hiszen ezek a gyökerek a Sinai-hegyig
nyúlnak vissza: annak a hangnak a hatását hordozzák, mely Isten hegyén hallatszott,
és azokban a nagy alapvető irányultságokban egyesítenek bennünket, melyeket a Tízparancsolat
ajándékozott az emberiségnek. Ugyanez érvényes az Istenre történő hivatkozás
esetében is: nem Isten említése az, ami sérti a többi vallásokhoz tartozókat, hanem
inkább az a kísérlet, hogy az emberi közösséget teljesen Isten nélkül akarják fölépíteni. 50
Amikor tehát a szociális nevelésről beszülünk, akkor (is) a gyökerekhez nyúlunk vissza.
48 Brescani Nicassio, i. m. 160.
49 Skrabski Á, Kopp MS, Kawachi I. i. m.
50 Ratzinger i. m. 35–36.
175