Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Lehetőségek a református úrvacsora spirituális megújítása terén
E négy, egyébként bizonyos tekintetben tovább bővíthető, pont egyúttal azokat a
pontokat is jelzi, ahol a liturgiai lelkiség torzult. Az alábbiakban röviden ezekre is utalunk,
pontról-pontra.
1) A kizárólagosan bibliaközpontúság azt eredményezte, hogy az emberi élet alapvető
szimbólumai szinte teljesen kikerültek az istentiszteletből és az egyedüli kommunikációs
formává a Biblia szövegének hirdetése lett.
2) A közösségi eseményre tett hangsúly hamar zwingliánus értelemben vett közös
emlékezéssé vált, ahol már nem volt többé szó Isten élő jelenlétéről.
3) Az Isten, aki a mennyekben van, távoli, megközelíthetetlen Úrrá lett, akit az egyre
formálisabb Szentlélek hívás már nem hozott közel a hívők szívéhez.
4) Az önvizsgálat fontossága, túl merevvé és túl komorrá tette a református istentiszteleteket.
A feladat látszólag egyszerű: az e pontokban említett túlzásokon túl kell lépni, és
vissza kell forgatni az idő kerekét az első reformátor nemzedékhez.
E megközelítés azonban nem számol azzal, hogy időközben a körülmények igencsak
megváltoztak és sem a kihívások, sem pedig a kulturális és szellemi kontextus nem
ugyanaz. Mint látni fogjuk, a protestáns liturgiai reformok sem kifejezetten a reformáció
miliőjét szeretnék visszaállítani.
2. A protestáns spiritualitás gazdagodásának főbb forrásai
Ahogyan a bevezetőben utaltunk rá a liturgikus megújulásnak alapvetően két iránya
van. Az egyik a liturgia eredeti forrásaihoz való visszatérést és a közös (ökumenikus)
liturgikus kincs felébresztését tartja szem előtt, míg a másik egyszerűsítésre törekszik és
korunk kulturális viszonyaihoz való közeledésben látja a megoldást.
A tradicionális egyházak hatása
Az első megközelítés háttereként elmondható, hogy világszerte érezni lehet a különböző
felekezetek építő párbeszédét. A monasztikus szerzetesi tradíciók újjáéledését
egyértelműen tapasztalni lehet, amelyből a reformáció egyházai is sokat átvettek.
(Hasonlóképp a római katolikus egyház is sokat átvett a protestáns tradícióból azáltal,
hogy a Biblia mindennapi használatát újra középpontba helyezte.) Ugyan így lényeges
az ortodox tradíció szerepe, ahonnan a protestantizmus megismerhette a Szentháromság
Isten biblikus-patrisztikus interpretációját, az Isten igéje megtestesülésének misztériumát,
a Szentlélek szerepének sokszínűségét, az aszketikus-monasztikus gyakorlatot
és a liturgikus-szentségi tapasztalatot. Ezek a tapasztalatok segíthetnek túllépni mindenféle
individualisztikus valamint legalisztikus kísértésen, amely a protestantizmust,
9