Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A r e m é n y pe dag ógi ája é s a sz oci á l is n ev e l é s
első lépés. A társas tudat jelenti azt, hogy felelős formálója legyek történetünknek: csak
együtt szabadulhatunk és együtt boldogulhatunk.
A szociális magatartásra és a reményre nevelés
A nevelés egyes területeiről szólva soha nem téveszthető szem elől, hogy ezek a
„területek” szerves egységet alkotnak egymással. A nevelés egészének a személyiség
gazdagodását kell szolgálnia. Mielőtt a részletekre térnénk, néhány alapvető szempontra
hívjuk fel a figyelmet. A remény az a belső – gyakran nem is tudatosan ható – erő, amely
jellemünk formálásában arra ösztönöz: éljünk teljes életet, gazdagodjunk. A jellem
valójában egész egyéniségünk, akik vagyunk. A jellem fejlettségét éppen a „még nem
kész”, a teljesebb életre való nyitottság jellemzi. A remény szemszögéből nézve: sem
a kudarc, sem a siker életem egy bizonyos pontján nem végállomást jelent. Bizonyos
területen (pl. sportban elért csúcs teljesítmény) nem léphetek tovább, de ez csupán egyik
(fontos) alkotóeleme életemnek. Ezernyi más szálon még kiteljesedésre várok. Ugyanez
a negatív eseményekre is vonatkozik: egy ponton akadályba ütköztem, de még sok
kihasználatlan képesség birtokában megpróbálok valami újat. A nevelésnek tehát az
egész emberre kell irányulni.
Régebben nagy előszeretettel beszéltek a szakkönyvek is erős jellemről, erős akaratról.
Inkább kellene megnevelt akaratról szólni. Az erős akaratot gyakran összetévesztjük
az erőszakos, a butaságig önfejű és makacs magatartással. Nem erről van szó. Az erős
jellem, vagy megnevelt jellem nem más, mint alapvető adottságainkra tudatosan épített
személyiségünk. Ezt egyéni és közösségi megnyilvánulásainkban tesszük hitelessé. A
személyiséggel kapcsolatban G. W. Allport felsorol néhány „meghatározást”:
– Mindazon hatások összessége, melyeket az egyén a társas környezetére tesz.
– Olyan szokások vagy tevékenységek, amelyek sikeresen befolyásolnak más embereket.
– Másoknak az egyénre mint ingerre adott válaszai.
– Mindaz, amit az emberről mások gondolnak. 32
Folytathatnánk a meghatározásokat, de mindegyikben van valami hiányosság. Maga
Allport ezt ajánlja: „A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése
az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását.” 33
Később a neves pszichológus áttér a személyiség és a karakter fogalmának egybevetésére:
„A karakter az ember személyes jegye, személyiségvonásainak mintázata vagy életstílusa.”
Később így folytatja: „A karakter szó még egy különleges mellékjelentésre tett szert.
32 G. W. Allport: A személyiség alakulása Budapest, Kairosz Kiadó, 1997, 34.
33 Allport, i. m. 40.
165