Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

M agya r cégek Sz lov e nsz kóba n
dr. Szántó Arnolddal, és így az Athenaeummal, és a Franklin Társulattal. Pontosabban a
két utóbbi cég közös terjesztő vállalatával az AFRA-val és vezetőivel, Réti Bélával és Fejes
Sándorral. Az AFRA által forgalmazott kiadványokat nagy tételekben vehette át, hiszen
külön jegyzékeken hirdette. 42
Az AFRÁ-n keresztül a Franklin Társulattal is kiépített kapcsolatokat, azonban ezek
már egészen mások, mint 1920-ban. Ugyanis 1921 után a Társulat vezetésében és üzletés
könyvkereskedelmi politikájában döntő változások történtek. A Magyar Hitelbank
kivonult a veszteséges cégből és az 1921-ben kinevezett új vezérigazgató, Péter Jenő
fokozatosan szakít a régi elvekkel. A rugalmas és kölcsönös előnyökre jobban építő
vállalatvezetést képviseli.
Az Academia kiadványai között első helyen a tankönyvek és az olvasókönyvek állottak.
Bizonytalan azonban, hogy az általa kiadott művekre mennyiben szerzett önálló jogokat,
hiszen ezek a kiadványok legnagyobb részt a már említett komáromi Spitzer nyomda
impresszumát viselik magukon. Még a Komensky’ cég első felhívása azt ígérte, hogy
„A szlovenszkói kiadványokon kívül fenti cégünknél kiszolgáltatási raktár is lesz Szlovenszkó
és Podkarpatska-Rus részére mindazon csehországi és budapesti tankönyv
kiadványaiból is, amelyek szlovenszkói és ruszinszkói iskolákban használatosak, beleértve
a „Statne Nakladatelstvo” kiadványait is.” 43 Így az Academia a sokáig vajúdó tankönyv
ellátás kérdését láthatólag egész Szlovákia területére kiterjesztve is – megoldotta.
Ezenkívül megjelentetett olyan alap kiadványokat is, mint Orbán Gábor és Mendresszóra
(1941-től Meč) Miklós Az új szlovák helyesírás szabályai rövid nyelvtani áttekintéssel
és szótárral (1932.) c. műve. Egyik legjelentősebb vállalkozása azonban a Klasszikus
könyvek írónak vállalata c. sorozat (Spoločnost priatel’ov klasicky’ch knih) népszerű nevén
SPKK volt, amely a világirodalom remekeinek szlovák fordításait tartalmazta.
A ki választást azonban még más szempontok is vezették: „A fiatalság közül – írta Molnár
– csak nagyon kevesen tanultak külföldön, idegen nyelveket nem beszéltek (leg feljebb
néhányan magyarul tudtak), így nem ismerték más népek irodalmát és a népek
szo kásait, amelyek egy nemzet fejlődése szempontjából igen nagy jelentőséggel bírnak.
Hogy ezt a hiányt pótoljam és lehetőséget nyújtsak az ifjúságnak arra, hogy megismerjék
más nemzetek irodalmát saját anyanyelvükön, elhatároztam, egy oly kiadványsorozat
megindítását, amelyben kizárólag világhírű íróknak olyan regényeit jelentettem meg,
amelyek bizonyos nemzetek úgynevezett irányregényei és ezekből az illető nemzet
szokásait, jellemét, társadalmi és szociális berendezéseit ismerhetni meg. Ennek a
kiadványsorozatnak többféle célja volt. Amint fentebb már említettem, 1. új írógárda
42 Knihkupec, 1925, 3. sz. 20.p.
43 Uo. 1923. 8–9. sz. 1–2.p.
245