Deliberationes - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A r e m é n y pe dag ógi ája é s a sz oci á l is n ev e l é s
hogy képes vagyok még többre. A kudarc nem csupán korlátaimra figyelmeztet, hanem
arra is, hogy mennyire voltam tekintettel másokra: együttműködtem-e velük, valóban a
javukat szolgáltam? A kisgyermekkortól kezdve a családban együtt hordozott feladatok
(közös tervezés, megvalósításban való állhatatosság, segítőkészség) elsajátíttatják annak
a készségét, hogy a remény nem valami „véletlen szerencsének” a teljesülését (sült galamb
várás) jelenti, hanem a felelős gondolkodást, másokkal és másokért vállalt küzdelmet.
Együtt örülni: mindannyian több emberré lettünk. Weöres Sándor szavaival:
Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden
elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.
Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, a nemzetet, emberiséget.
De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek.
Mi ártalmas? Ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik
nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha. 40
A siker tovább ösztönöz: újabb megoldások keresésére, nehézségek leküzdésére. Ezzel
egész személyiségünk gazdagodik, énképünk tágul. A kudarc a nem megfelelés érzését
kelti: bénítóan hat az emberre, rombolja önbizalmunkat. A kudarcok sorozata könnyen
kialakíthatja az emberben a „kudarckerülő” eszményt. Ez azért veszélyes, mert nem a
valós képességek fejlesztésére, hanem a folytonos meghátrálás, kisebbrendűség korlátai
közé szorít. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a családban az együtt reménykedésnek, közösen
vállalt és végzett feladatoknak a személyiség fejlődésében perdöntő jelentősége van. Az
ember nem egyedül ember, nem egyedül remél: a szociális gondolkodás alakulásának
alapja. 41
Önismeretre szert tenni nem lehet egyszerre: egy életre szóló feladat. Segítenek ebben
különböző gyakorlatok, amelyek alapján jobban tisztába jöhetünk adottságainkkal. Fontos
megismernünk vérmérsékletünket, tulajdonságainkat. A helyes önismerethez a „másik”
visszajelzése elengedhetetlen. Az is „siker”, ha kudarcainkról mernek, tudnak őszintén
visszajelezni. Nem a tévedés végzetes, hanem abban hagyni valakit. Az igaz szó gyógyít
egyént és közösséget. Akkor reményt keltő, ha nem kizár a bírálat, hanem közösséget
épít: biztosít a segítségről, talpra állásról. Ebben első mindig a közvetlen környezetünk,
a családunk: tettetés, megjátszás nélkül merni annak lenni, akik vagyunk. Tragikus, ha
egyik vagy másik szülő a „hibátlanság és felülbírálhatatlan felsőség” szerepével akar
40 Weöres Sándor: A közösség-javításról. A teljesség felé. Tericum Kiadó, Budapest, 1995, 48.
41 A sikerorientáltság nem egyenlő a nagyravágyó karrierizmussal. Kétségtelen, hogy a siker önelégültséget
is nyújt, s ez jogos öröm. A hangsúly nem a sikeren van, hanem a teljesebb élet, az önmagam és mások
iránti felelősségem tudatán. V. ö.: Hegyi Ildikó: Siker és kudarc a pedagógus munkájában. A pedagógiai képességek
és fejlesztések módja Okker Oktatási Iroda, Budapest, 1996, 23.
171