Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

sosem hajózhattak át a britanniai óceánon" 3 s együttesmunkával széles utat nyitották hazánk felé az angol szelleniiségnek,amely ezekben az évtizedekben továbbra is a puritánságjegyében állott.A puritánság történeti fejlődését nyomon követve, fentebbmár eljutottunk az emlékezetes 1649-es évig. Láttuk, hogy alényegében vallási és erkölcsi reformra törő mozgalom mintolvasztotta magába a fennálló társadalmi renddel elégedetlenelemeket, mint vette fel a politikai párt jegyeit és mint győztele ellenfelét, a király körül csoportosult nemességet. Ezzela puritánság mint politikai mozgalom elérte a tetőpontot ésrálépett a lefelé vezető útra. A pártba foglalt heterogén elemeketcsak a királyság ellen folytatott közös harc cementjetartotta össze s így szinte a győzelem pillanatában megindulta bomlási folyamat. A nincstelen szegények, akiket levellerés digger néven emlegettek, az emberek egyenjogúságátkezdték hangoztatni és az egész angol föld újrafelosztásátkövetelték, a birtokosok és vagyonos kereskedők nagy megütközésére;az independensek vallási türelmet, a quakerekpacifizmust kezdtek hirdetni, nagy ellentétben azí igazi puritánhivatás-tudattal; a Nem Model Army pobtizáló tábornokaikatonai nralmat akartak és így szembe kerültek a köztársaságielemekkel, mindazokkal, akik éppen az önkényuralomellen fogtak volt fegyvert. Ilyen erőktől széthúzva, apolitikai értelemben vett puritánság tíz év alatt elgyengült és1660-ban a legkisebb ellenállás nélkül, szinte önmagától adtavissza a hatalmat a régi uralkodó osztályoknak.Azonban a puritánságnak mint gyakorlati pobtikai mozgalomnakcsődje nem 1jelentette egyben a puritán világszemléletéletképtelenségét is. A parlament, amely 1649 január 4-én kijelentette, hogy „minden igazságos hatalom kútfeje, Istenután, a nép" és hogy „Angkának a népből, a népért választotts a parlamentben összegyűlt képviselői a legfőbb hatalombirtokosai az országban" 1valóban nem mindennapi önbizalommalrendelkezett és hivatása tudatában mindjárt a király3Komáromi Csipkés György ezeknek ajánlotta aingol nyelvtanát.Az idézett hely Anglicum Spicilegium, 5.4Commons Journals, vi, 111. Idézi Davies, The Early Stuarts, 158,