Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

egyike volt a középkor legnépszerűbb latin költőinek, — havalóban ő írta a neki tulajdonított költeményeket, ami nemegészen bizonyos. Latinul írt, de mondanivalóját nem klasszikusmértékekre szedte, hanem hangsúlyos verssorokba, amelyekheza latin nyelv sok hasonló végződésű szava jólhangzórímeket is szolgáltatott. (Legtöbb költőtársával ellentétbenMap kihasználta az új verselés lehetőségeit nemcsak olvasóinakmegindítására, hanem mulattatására is és profán verseivelpéldát adott az úgynevezett goliárd-én ekekre, amelyekegyrímű, négysoros versszakokban furcsa, komikus hatásttudtak kelteni. Egyetlen versszak elegendő lesz példaképpen:Meum est propositum in taberna moriVinum sit appositum morientis ori,Ut dicant, cum venerint, angelorum chori:„Deus sit propitius huic potatori".Ilyenfajta versei, amelyekben hol az egyházi ember komolysága,hol az udvaronc finom szkepszise nyilvánult mega félig angol, féHg welsh költő ösztönszerű dallamosságával,kéziratban terjedtek és a legkülönbözőbb változatokban forogtakmindenfelé az európai olvasóközönség kezén, de kritikaikiadásuk csak 1841-ben látott napvüágot. 11Közöttüktaláljuk meg az eredetijét két olyan költői témának, amelygyakorta foglalkoztatta a tizenhetedik század magyar költőit.Az elsőt Philibertus látomása néven tartja számon amagyar irodalomtörténetírás. Walter Map egyik költeményében(De Mundi Miseria) a világ állhatatlanságáról elmélkedikes utána egy másikban (Dialógus inter corpus et animam)mintegy példaképpen elmeséli a látomást. Philibertus franciaremete királyfi álmában egy holttestet lát és a holttest melletta lelket, amely éppen most szállt ki belőle; a lélek erősendorgálja a testet, hogy miatta most el kell kárhoznia, de a testválaszol, védekezik, a lélekre hárítja a hibát és a vitának csakaz vet véget, hogy két ördög elragadja és pokolra viszi a lelket.Amint látjuk, a költemény tárgya tehát alapjában lélektaniprobléma, még pedig a javából: mennyiben van az1 1The Latin Poems Commonly Attributed to Walter Mapes, Ed. T.Wright for the Camden Society, London 1841.