Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

DIALÓGUS INTER AQUAM ET VINUM 69tus Urunk pedig a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn,így folyik a vita hosszabb ideig, végül is a bor győz és a költőfelébredve dicséri az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, Amen.Ez a versezet szintén ismeretes volt a tizenhetedik századiMagyarországon, mert egy ismeretlen, valószínűleg felsődunántúliszármazású költő lefordította, utolsó versszakánaktanúsága szerint „ezer hatszáz eötven nyolc jeles esztendőben".Nyomtatásban nem jelent meg, de két kézirat is megőrizte,az egyik az Esterházi-levéltárban, a másik a Hekscherfélegyűjteményben." A latin és a magyar szövegek gondosösszehasonlítását Waldapfel József végezte el. 18Szerinte a kétismert magyar szöveg majdnem hetűről-betűre megegyezik.A Badicstól közölt magyar változat bevezetése lés két elsőérvelése tartalmilag pontosan megfelel a Wright-féle szövegelejének, az első hőt versszak Map hét versszakának. A továbbiakbanlegfeljebb páronként (érv és ellenérv) találhatók megfelelőversszakok s a költemény vége felé elszaporodnaka korszerű hazai, sőt helyi vonatkozások is, de azért az összefüggéselvitathatatlan. Különös figyelmet érdemel az is, hogya magyar költő kezdettől végig következetesen igyekszika négyesrímű goliárdvers ritmusához alkalmazkodni.A párbeszéd témájának hazai kedveltségét még az isbizonyítja, hogy a kuruckorból is ismerünk egy A bor majda víz dicsérete című verset. Ezt Thaly Kálmán közölte; 19benne Bacchuson és Neptunuson kívül híveik is felszólalnak,de érveik közül sok megtalálható a latin dialógusban is.Egyébként a témával találkozni fogunk még a tizennyolcadikszázad vége felé is.Latinul író hittudósokA középkortól örökölt angol írók mellett természetesenegyre nagyobb szerepet kaptak a magyarság érdeklődési1 7Az előbbit Badics Ferenc közülte, „XVII. századi vers a bor ésvíz vetélkedéséről", Irodalomtörténeti Közlemények, xxxix, 1929. azutóbbi még kiadatlan, 1. Erdélyi Pál, „Költeményes régiségek."1 8Waldapfel József, „A bor és víz pántolódása és rokonai", IrodalomtörténetiKözlemények, xxxix, 1929.1 9Thaly Kálmán, Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok,Pest 1864, ii, 115—54.