Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

Ennek a világnézetnek átalakító ereje egészen csodálatosvolt. Tawney azt alapítja meg róla, a puritanizmusról írtragyogó elemzésében: „A puritánság kozita meg az igazi angolreformációt, nem pedig a Tudorok szakítása Rómával. A puritánságnaka régi szellemmel való karcából látjuk először felmerülnia modern Angliát. Azonban bármilyen nagyok voltakis a közügyek színpadán elért sikerei, még sokkal nagyobberedményekre jutott abban a belső világban, amit a politikaszennyes kulisszái elrejtenek szem elől. Mint akogy a jégkegyis csak azért tudja fenséges méreteivel megfélemlíteni azutazót, mert még sokkal nagyobb, szemmel láthatatlan tömegretámaszkodik, úgy a puritánság is kisebb forradalmat okozottaz egykázban és az államban mint az emberek lelkében." 6Mfég legnagyobb ellenfele, az államegyház sem tudta magáthatása alól kivonni: „A restauráció egyházi férfiai helyreállítottáka hagyományos istentisztelet méltóságét és megtartottáka puritanizmus komolyságát, annak embertelenségenélkül" — állapítja meg a restauráció történetírója. 7A puritáncsak egy arisztokráciát ismert el, az Istentől kiválasztottföldi szentekét s ezzel elősegítette a demokratikus fejlődést,egyszerűsítette a társadalmi érintkezés formáit. A gazdagságot,az üzleti sikert mint Isten tetszésének jelét magyarázva,átfogalmazta a gazdasági élet erkölcstanát, szentesítette azegyéni vállalkozást és hallatlan lendületet adott az üzleti életnek.Viszont a művészettel szemben elfoglalt negatív álláspontjávalévszázadokra megakasztotta az angol zene és képzőművészetfejlődését. Nem túlozunk ha azt állítjuk, hogy apuritánság volt a tizenhetedik századi angol történelem legalapvetőbbszellemi megmozdulása ós az angol lelkiség egyiklegerősebb alakító tényezője.A magyarság állásfoglalása a puritánsággal szembenkettős volt: a világnézetet örömmel fogadta, a politikai következtetáseketazonban nem volt hajlandó levonni. Ez egyébkénttermészetes is volt. Egy olyan sok rétegre oszló éspolitikailag annyira arisztokratikus nemzet, mint amilyen amagyar volt a tizenketedik század folyamán, nem kelyesel-67Tawney, Eeligion and the Eise of Capitalism, 180.Clark, G. N., The Later Stuarts, Oxford 1934., 33.