Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

üldözések és kínzások értelmi szerzőit. Célját el is érte, mertkönyve nemcsak Angliában tartotta ébren a puritánságbankésőbb olyan erővel feltörő vallásos hősiességet, hanema kontinensen is serkentője lett a protestáns öntudatnak.Franciaországban például annyira ismeretes volt,! hogya hugenották breviáriumként használták, Magyarországonpedig szintén elég hamar elterjedhetett, mert már 1560-banhatása alatt keletkezett magyar irodalmi alkotással találkozunk.Ez a munka, amely valószínűleg az angol irodalmihatás legkeletibb határát jelzi a tizenhatodik század másodikfelében, Sztérai Mihálynak, egyik legtevékenyebb reformátorunknakéneke, História Cranmerus Thomás érseknek az igazhitben való állhatatosságáról, ki mikor az pápa tudományáthamisolnája, Angliában Mária királné asszony által szörnyűhalált szenvedett*Sztárai, aki zsoltárfordításokkal, bibliai énekekkel és drámákkaTis szolgálta a protestantizmus ügyét, valószínűleg az1559-es baseli kiadást kaphatta kézhez 9és a mártiromságokhosszú sorából Cranmer canterbury-i érsek történetét választottaki feldolgozásra. Választásának indítóokát nem ismerjük.Szilády Áron valószínűnek tartotta, hogy saját életének valamelyikeseményét szándékozott allegorikus formában megénekelni,úgy mint azt az Athanasius püspökről szóló énekben,saját bevallása szerint is cselekedte volt. 10De ennél mégissokkal egyszerűbbnek látszik az a magyarázat, hogy a lelkekmegindítására törekvő szerző ezt találta céljaira legalkalmasabbnaképpen a vértanú érsek magas közjogi állásánálfogva. Az is lehet, hogy költői képzeletét megragadtaa végső jelenet, amikor az öreg főpap a lángokba tartja ésmegégeti jobbkezót, amellyel előbb a hitehagyásról szóló8Az ének utolsó versszaka megmondja, hogy a szerző 1560-bankészült el vele. De ezután egy ideig csak kéziratban terjedt, míg' végre1582-ben ki nem adták Debrecenben. Ebből a kiadásból csak egyetlenpéldány maradt fenn a British Mjuiseumban, abból adta ki újra SziládyÁron, Régi Magyar Költők Tára, v, Bp. 1886.9Ezt állítja Erdős Károly, „Sztárai Cranmerus Thamásról szólóhistóriás énekének forrása", Irodalomtörténeti Közlemények, xxiv, 1914.,1 0Szilády, Régi Magyar Költők Tára, v, 323.