Berg Pál - Országos Széchényi Könyvtár

osok követeiből álló országos gyűlés, melynek feje a király.Ez pedig két karban áll, melyre nézve a gyűlésnek idejénkőt karban is szoktak gyülekezni. Az első karban vannakaz érsekek, püspökök, hereegek, zászlósurak s ez deákul superiussenaculum-uak, avagy domus parium-nak neveztetik;magyarul felső tanácsnak nevezzük. A második karban ülneka minden vármegyéből rendeltetett két vagy három nemesekés minden városi község közül oda küldetett egy vagykét tanácsbeli személyek, mely inferius senaculum vagy domuscommunium-nak. neveztetik, magyarul pedig alsó tanácsháznakmondhatjuk." Amikor a király nem tudta levernia skótok felkelését, kénytelen volt összehívni ezt a gyűlési,segítséget kérendő. De az alsó tanácsház „dúlt-fúlt és háborgott",sérelmeit hozva fel a király előtt. A király előbb feloszlattaa gyűlést, aztán újra egybehívta és a rendek legtöbbkívánságát teljesítette, maga részéről csak azt kívánván, hogyaz alsóház adja ki öt, néven nevezett tagját, az elégedetlenkedésvezetőit. Mikor az alsóház ezt megtagadta, a király az„erőszakot erőszákkal akarván (megtorlani, mint egy száznemes embereket s azoknak szolgáit maga mellé véve, az alsótanácsházat lezekkel környül fogaitta, maga pedig Rhenusmelletti palatínussal a tanács közé bement és a vádoltatottszemélyeket kérte kézhez; kik mivel annakelőtte immár érezvéna sáfrányillatot, elébbállottak volt." így a király nemérte el célját, a londoni nép felzendült ellene és távozásrakényszerítette 1642-ben. 40A királytól megszabadult gyűlés szövetségre lépett a skótokkal,a felsőházat megtisztította a király híveitől, a püspökökegy részét „a cantuariai érsekkel Willyam Lauddal"együtt fogságra vetette, a „cerimóniás könyvet" vagyis LaudPrayer Book-jái pedig megégettette. Hamar megkezdődtek aharcok is a király és a parlament hívei között. A parlamentseregének „fő generálisul Fairfax Tamást, vicegenerálisánakpedig melléje Cromweil Olivért állították, „akik a király seregeittöbb helyütt megverték, várait elfoglalták, kincseit felprédálták.A király maga a skótokhoz menekült, akik egy4 0és 60.Az idézett helyeket lásd MjLskolczi, Independentismus, 57—8